~Tudatlanság

~Ella~
Az orvos beengedett engem 10 percre hozzá , mert látta , hogy nagyon kiborúltam . Bementem , de nem tudom mi céllal. Megfogtam Louis kezét és csak meredtem magam elé. Nem tudom , hogy miért jöttem be , mit kéne most csinàlnom vagy éppen mondanom , vagy miért fogtam meg a kezét . Komolyan nem tudom , hogy mi vezérelt , de be kellett jönnöm ide. Tudom , hogy most Niall haragszik rám amiért ide jöttem , de tudnom kellett , hogy mi a helyzet vele. Az orvos semmi bíztatót nem mondott . Nincs túl sok esély a teljes felépülésre és még amnézia is felmerülhet a sok vérveszteség miatt. Csak ébredne fel . Végigsimítottam arcán , majd gyengéden hajába túrtam. Tudom , hogy ezt imádta . Annyira jó lenne , ha most magához térne . Sajnos csak eddig lehettem bent vele. Az orvos bejött szólni , majd segített nekem felállni a gipsz és a bordám miatt is . Tudta , mert ugyan az az orvos van itt ésátja el Louist is . Kikísért a többiekhez. Elerie nyakába borúltam megint . A többiek éppen olyan feszültek voltak mint én , de próbáltak nyugtatgatni . Az orvos bement hozzá , de ugyan úgy ki is jött. Leültünk a székekre és mivel , csak holnaptól mehetünk be vártunk. Harry vállára hajtottam a feejem és a csempét néztem. Hírtem arra eszméltem fel , hogy valaki előttem áll. Felpillantottam és Niall ragyogó,  kék szemeivel találtam szembe magam. Azonnal megöleltem és arcomat nyakába fúrtam belélegezve szédítő illatát. Derekam mentén óvatosan ő is magához ölelt és mélyen beszippantotta illatomat .
-Hogy , hogy itt vagy ?-kérdeztem tőle meglpetten
-Aggódtam érted és ezért idejöttem .
Arcon puszíltam , hogy megnyugtassam , jól vagyok. Leült mellénk ő is . Mostmár az ő vállára hajtottam a fejem. Egy orvos óránként bejárt hozzá . Mikor vagy tizedjére jött ki egyenesen felénk vette az irányt.
-Van valami változás?-tettem fel a számomra legfontosabb kérdést
-Nos , van közöttük egy bizonyos Ella nevezetű hölgy?
-É-én vagyok.-dadogtam remegve
-Nos . Mr.Tomlinson magához tért és önt hívja .
-Persze , hogy őt.-jegyezte meg Niall cinikusan
-Niall , hagyd ezt most kérlek.-simogattam meg a kezét
Az orvos segítségével bebicegtem a terembe. Louis értetlenül ült az ágyon nézett szét. Odamentem hozzá és aggodalmaskodni kezdett a láb miatt .
-Ell mi történt ? Ezt , hogy hoztad össze? Jól vagy?
-Ne aggódj Louis nekem semmi bajom . De te hogy érzed magad ?
-Jól , csak nem tudom , hogy kerülök ide. De biztos , hogy jól vagy ? Hogy történt ez ?
-Te nem emlékszel?-döbbentem meg
-Mr.Tomlinson milyen év hanyadikát írunk?-tette fel a kérdést az orvos
-2008 . Május 15.-e .-válaszolt Louis
-Doktor Úr ez mit jelent pontosan?-kérdeztem kétségbeesetten
-Rövidtávú memóriakiesés. Vagyis kereken 5 év történései kiestek az emlékezetéből.
Jesszus! Ezek szerint ha jól emlékszem akkor ő most abban a tudatban van , hogy együtt vagyunk és köztünk minden happy. Nem is ismeri a srácokat még . Ez nem lesz jó.
-És Doktor Úr , ez maradandó ?
-Nem . Lassan vissza fog térni minden emléke az évekről . Valószínüleg pár hónap alatt teljesen helyre jön az elméje , de nagyon kell ügyelni arra , hogy ne zúdítsanak rá egyszerre sok mindent , mert ez megviselheti. Hagyni kell , hogy minden magától eszébe jusson. Erre nagyon ügyeljenek az egészsége érdekében.
-Rendben Doktor Úr. A többiek bejöhetnek?
-Igen , de mint mondtam , csak óvatosan a szavakkal.
Kibicegtem a srácokhoz , hogy szóljak nekik , bejöhetnek. De előtte elmondtam nekik részletesen , hogy mi a helyzet vels.
-Szóval akkor most nem emlékszik ránk?-lepődött meg Liam
-Igen , sajnos ez a helyzet . De Elerie és rám emlékszik. Pontosan amik 5 évvel ezelőtt voltak , azok vannak meg most az elméjében.
-Várjunk Ell 5 évvel ezelőtt ti ketten még......
-Igen Elerie . Nagyon fontos , hogy hagynunk kell , hogy magától jusson miden az eszébe , különben baj lehet.-tereltem a témát
-Mivan?!?!? Szóval te most azt fogod játszani hogy vele ...... Nem még mit nem ?!?!? Ezt nem engedem .-dühöngött Niall
-Niall kérlek , ne csináld ezt. Szerinted én örülök neki ?!? Èppen olyan szar ez nekem is mint neked.
-Nem érdekel ! Ezt nem csinálhatod !
-Sajnálom Niall , de kénytelen vagyok.-néztem rá bűnbánóan
-Tudod mit . Csinálj amit akarsz . Engem nem érdekelsz !
Ezzel elviharzott dühösen. Amy átölelt ,hogy nyugtasson.
-Ne is foglalkozz vele , csak dühös most . Majd megbékél.-nyugtatott Liam is
-Menjünk be hozzá. Tegyünk úgy mintha most találkoznátok vele először.
-Oké.-vágták rá egyszerre
-Elerie te nem .
-Ja!
Bementünk hozza mind . Leültem óvatosan mellé .
-Louis ők itt a barátaim. Liam , Harry ,Zayn és Amy.
-Amyt ismerem , de a fiúkat nem.
Lezetfogtak sorra , majd Louis öszekulcsolta ujjainkat és adott egy puszit az arcomra . Nagyon kellemetlenül éreztem magam ebben a helyzetben. Az orvos már haza is engedte őt. Harry vezetett Amy ült elől mellette Liam és én pedig Louisval hátul. Zayn és Elerie Zayn autójával jöttek mögöttünk. Út közben elmagyaráztam Louisnak a helyzetet , hogy mi történt vele. De csak annyit tud , hogy a srácokat régről ismeri . Semmire nem emlékszik , mi pedig nem traktáljuk többel az agyát. Párszor feljajjdúltam a bordám miatt ezért ezt is el kellet magyaráznom neki , hogy mi történt velem. De azt nem hogy miért . Mikor megérkeztünk agy nehezen kikászálódtunk az autóból. Niall kocsija nem volt itt , így gondolom ő sem. Lassan bebicegtem Louis után a házba és egyenesen a kanapé felé vette az irányt , mintha tudná hogy merre van.
-Már rémlik valami erről a helyről . De ezt teszteljük.-mosolyodott el
-Mire gondolsz?-néztem rá furán
Ölbe kapott óvatosan és elindúlt velem az emeletre. Bement velem egy szobába ami az övé és miutàn engem letett az ágyra körbenézett.
-Tudtam , hogy itt van a szobám .-mosolygott aranyosan
Leült mellém és meg akart csókolni , de elfordítottam fejem így csak egy puszi lett belőle.
-Menjünk vissza a többiekhez.-álltam fel nagy nehezen
-Nekem jobb ötletem van .-vigyorgott sunyin
-Louis most nem. Fáj a bordám és a lábam is gipszben van . Ez egy ideig elmarad .
-Rendben .-puszílt homlokon, miközben keze derekamon pihent. Magához ölelt és fülembe suttogga:
-Szeretlek kicsim.
-Én is téged Boo Bear .
Szívemig hatoltak szavai. Szegény tényleg szeret és fogalma sincs arról , hogy én mást szeretek.
Lementünk a többiekhez. Louis ölbe vitt le , mert a gipsztől nem tudom hajlítani a lábam és így elég nehezen jutottam volna le . Letett a kanapéra , de az ölébe . Lábata végignyújtottam a kanapén. Elerie és Amy nem bánta úgyhogy nem volt gond. A fiúk a konyhában ügyködnek valamit. Nem sokkal később tálcákkal a kezükben jöttek vissza. Harry nekem is hozott egy szendvicset a tálcán. Nagyon aranyos volt tőle . Louis is kapott egyet Liamtől. Miután mind megettük én valahogy elbicegtem a fürdőbe valami mosdásfélét imitálni. Baromi jól nézett ki a rövidnadrágom egy rohadt nagy gipsszel a lábamon fel a térdemig. Mikor konyitottam a fürdőszobaajtót Niallt pillantottam meg .
-Niall.-szóltam neki
-Mi a nyavaját járkálsz a gipsszel ?!? Pihentesd a lábad .-jött oda hozzám , hogy ölbe vegyen , de nem engedtem
-Niall ne , a nappaliban van és amugy is tudok járni , csak lépcsőzni nem , de azt megoldom.
-Rendben , de ha valamit szeretnél akkor szólj feltétlenül.
-Rendben . Figyelj.....ezt most.....
-Ne folytasd , tudom , hogy muszáj . Bele megyek két feltétellel ! Nem fekszel le vele és nem csókolod meg !
-Ez természetes ,eszemben sem volt. Téged szeretlek és senki mást!-suttogtam miközben megöleltem
Visszamentünk a többiekhez . Vázoltuk Niallnek a helyzetet és Louisnak is. Niall barátságos volt vele , ami nagyon meglepett. Elvileg utálja , de szerencsére nem mutatja ki. Louis is elment zuhanyozni , majd utána felmentünk a szobájába aludni , miután mindenkitől elbúcsúztunk. Nagy nehezen bemásztam az ágyba és Louis követett. Hátulról hozzámsimúlt és derekam mentén óvatosan megölelt . Hihetetlen , hogy még mindig ugyan olyan gyengéd , érzéki és törődő. Ezek a tulajdonságai rabolták el a szívemet akkor.... Érintése még most is biztonságot nyújt . Úgy érzem semmi bajom nem eshet , ha ölel. Nyakamat csiklandozta édes szuszogása , ami mosolyt csalt arcomra. Pár perccel később sikerült elaludnom. Reggel mikor felébredtem Louis még aludt. Valahogy kikászálódtam karjaiból és nagy nehezen lementem a lépcsőn . Ez így ment már 3 hete . Közben leszedték a lábamról a gipszet és nagyjából a bordáim is helyre jöttek. Louis emlékezete eg kicsit visszatért . Mindenkire emlékszik de még mindig azt hiszi , hogy együtt vagyunk. Mondjuk az azért feltünhetett neki , hogy nem hagytam , hogy megcsókoljon . Niall egyre nehezebben tűri azt , hogy Louis előtte ölelget , meg puszílgat hol a nyakamon , hol az arcomon és még sokszor a homlokomon is. Amugy Amy és Harry azóta egy párt alkotnak. Egyik délután a kanapén ül mindenki és Louis Harryvel hülyül mi meg az " értelmesebbek" csak beszélgetünk. Hírtelen hatalmas koppanásra lettünk figyelmesek . Louis nekiment az ajtónak és beverte a fejét. Ijedten mellette termett mindenki . A fejét fogta és rázta. Legugoltam mellé.
-Louis jól vagy ?
-Igen , csak a...f-fejem bevertem.
-Hadd nézzem . -vettem el onnan a kezét.
Haját hátrasimítva vizsgálni kezdtem a homlokát . Kicsit piros volt . Louis mikor felállt megrázta a fejét , majd ijedten nézett rám. Nem tudtam mi lehet vele.
-Louis , minden oké??
-Emlékszem......mindenre emlékszem. Te és Niall .....
-Na végre , kezdett elegem lenni ebből!-ölelt át engem hátulról Niall
-Szerinted én annyira élveztem? Bár Ella a barátnőm volt ismét. -húzódott győztes vigyor képére
-Ne akarj megint kórházba kerülni Tomlinson!-szólt rá Niall
-Na jó ebből elég. Gyere Niall menjünk ki a terasztra .-fogtam meg a kezét
Otthagytunk mindenkit . Niall ideges volt , mert szorította a kezemet. Kint a korlátot kezdte szorongatni dühösen.
-Niall , vége ennek a színjátéknak. Mostmár minden rendben lesz.-mosolyogtam rá bíztatóan.
Hevesen ajkaimnak esett és szenvedélyesen megcsókolt . Visszacsókoltam. Annyira jó volt újra érezni ajkait enyéimen. Miután levegőhiányban elváltunk , homlokát enyémnek támasztottam és arcomat kezei közé fogta.
-Annyira hiányzott már , hogy újra megcsókoljalak , újra karjaim közt tudhassalak . Annyira szeretlek.-csókolt meg ismét lágyan.
-Nekem is nagyon hiányzott mindez. Hogy öleljelek , érezzem szédítő illatodat , gyengéd érintésedet és puha ajkaidat enyéimen. Én is nagyon szeretlek.-tapadtam ajkaira ismét
Nem sokkal később bementünk és csatlakoztunk a többiekhez a kanapéra. Louis megint eltűnt persze. Féltettem , mert mi van ha megint azt csinálja. Nem lehet tudni. Nagyon nyugtalan voltam emiatt így eldöntöttem , hogy felmegyek hozzá megbizonyosodok róla , hogy minden oké . Mikor felértem kopogás nélkül benyitottam , de ez hiba volt . Louis egy pengével vagdosta karját .
-Nem tudsz kopogni!-förmedt rám
-Louis Williams Tomlinson ! Ezt azonnal fejezd be .-nyúltam a penge után de nem adta ide.- Louis be csináld ezt kérlek. Ezzel semmit nem lesz jobb.
Elkaptam másikkezét és bevonszoltam a fürdőbe . Lemostam a vért és visszakötöztem a gézzel.
-Miért kell beleavatkoznod?!? Miért nem tudsz békénhagyni?!?-vitázott tovább
-Louis . Hidd el ezzel semmit nem tudsz megoldani . Hidd el nekem .
-Semmit nem tudsz erről!-vágta oda
-Többet tudok mint hinnéd. Egy időben én is ezt csináltam magammal , de aztàn rájöttem , hogy semmi nem lesz jobb ettől.
-Komolyan?-döbbent meg
Lehúztam a vállamon a pulóvert és megmutattam neki a hegeket . Én ott vagydostam magam. Ijedten simított végig a hegeken .
-Nagyon szépen kérlek többet ne tedd ezt magaddal.-simítottam végig arcán tekintetét keresve
-Nem! Hagyj békén!-húzódott el
-Louis miért csinálod ezt?!?! Miért?!?! Mondd meg nekem.-emeltem fel a hangomat remegve
-Miattad! -kiabált rám- Te voltál a mindenem , de nélküled nincs értelme az életemnek .
-Louis kérlek ne mondd ezt !-kezdett csorogni a könnyem- Találsz ,majd valaki mást . Nem én vagyok az egyetlen lány a földön.
-Te vagy a legkülönlegesebb a világon. Sosem szerettem senkit annyira mint téged .-lépett közelebb
-Kérlek ne csináld ezt .-állítottam meg
Nem bírtam tovább ottmaradni . Lerohantam az udvarra és egy fa tövébe leülve zokogásban törtem ki .