~Elerie~
Niall riadtan ébredt fel az éjszaka kellős közepén és réműlten vette észre Ell hiányát. Gyorsan leszaladt az emeletről majd vissza mert nem találta sehol. Mikor visszament a szobába észrevette azt a levelet amit Ell hagyott neki. Gyorsan végig futotta a szemével majd át rohant hozzám. Szinte rám törte az ajtót.
- El!! Ell eltűnt de te biztos tudod hova ment és , hogy mire célzott a levelében. Félkómásan, nagyon értelmes fejet vágva vissza kérdeztem:
- Mivaaaaan? 0.o
- Mondom Ell elment és csak egy levelet hagyott maga utàn. Mit tudsz erről?
- Semmit se. Mit tudnék?-kérdeztem ingerülten.
- Muti a levelet!
- Tessék itt van de a feléről halvàny lila gőzöm sincs. Nem áll össze a kép.
- Elolvastam és leesett. Louis miatt ment el.
- Mond el mi folyik itt?-kérdezte
- Nem mondhatok semmit Naill.
- Mond mááár-emelte fel a hangját mire bejött Zayn. Már csak ez hiányzott.
- Mi történt? Miért üvöltözöl El-lel??
- Semmi.-mondtam halkan. Menj vissza aludni mindjárt megyek.
- Oké de siess.
- Az történt........hogy........Ell és Louis a baleset napján........az előtt , hogy elrohant lefeküdtek egymással...ezért is rohant el. De ez már csak ilyen "tartozás féle" volt. Vagyis Ell úgy érezte mivel csak úgy ott hagyta Louist ennyivel még tartozik neki. De rögtön utána már meg is bànta és azért ment el mert tudta hogy úgyse bocsátanád meg neki.
- Ha csak ennyi történt....még meg tudok neki bocsátani....azt hiszem.
- Tèged szeret ezt te is tudod.-nyugtattam meg.
- Én már semmit se tudok. Azt se hogy most hol lehet.
- Nekem lenne egy ötletem. Vissza ment a nyaralónkba.
- Akkor mire várunk még??
- Menjünk.
Louis autójával mentük míg ő aludt.
Kb. 2 órát utaztunk míg végre oda értünk. A ház sötét volt. De mivel volt kulcsom betudtunk menni. Felmentem Ell szobájába. Aludt. Nem ébresztettük fel. Vissza lementünk a konyhába.
- Majd reggel beszélünk vele. Van egy vendégszoba a folyosó végén, menj feküdj le.
- Hmm... Rendben, jó éjt!
Azzal bement a szobába és lefeküdt. Én is hamar elaludtam.
~Másnap reggel
Niall már reggel hat óta fent van. Nem sokat aludt szegénykém. Ell lefelé sétált a lépcsőn mi már lent vártuk. Mikor Ell leért Niall nem bírta visszafogni magát és odaszaladt majd megölelte őt. Ell eltaszította magától.
- Ne Niall nem érdemlem meg a kedvességedet és a törődésedet.
- Nyugodj meg Ell. El mindent elmondott. Megbocsátok. Most már nem lesz semmi baj.
Ell szúrós szemeit rám szegezte. Még jó , hogy nem tud ölni a szemeivel mert akkor most biztos megtette volna.
De utána mosolygott mintha csak azt mondta volna:köszönöm.
- Ma még maradjunk itt gondolkodnom kell és meg is szeretnék beszélni veled néhány dolgot.-mondta Ell.
Niall csak rámosolygott, majd felmentek Ell szobájába.
Ell kijött a lépcsőkorláthoz és felhívta az apját.
- Szia apu. Figyelj a probléma megoldódott és csak annyit akartam , hogy még sem utazom haza.
- Ez biztos kincsem?
- Igen apu , teljesen.
- Akkor rendben de ha bármi gobd lenne ígérd meg , hogy azonnal értesítessz.
- Megígérem.
Azután vissza ment Niallhoz és órákon át beszélgettek Róla&Louisról.
Èn dobtam egy sms-t , hogy jól vagyok itt vannak velem Ellék a nyaralónkban, ne keressen majd megyünk. Csak annyit írt vissza , hogy rendben és , hogy szeret.
Ezután bementem a szobámba és egész nap ki se jöttem onnan.
2013. április 6., szombat
A megbocsátás napja
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése