~Nem vagyunk együtt

-Ugye együtt vagytok?-kérdezte reményteljes hangon Lottie.....
Louisval összenéztünk. Igazából én magam sem tudom, hogy mi van köztünk. Nem vagyunk együtt, de nem is vgyunk szimpla barátok. Ez...bonyolult.
-Nem vagyunk együtt.-válaszolta Louis helyettem
-De , fogjátok egymás kezét.-mutatta Felicity még mindig engem méregetve
Jó, ettől kezdek frászt kapni.
-Tudjátok ez bonyolult.-mondta Louis
-Ahaaaaa.-válaszolták kórusban
Elmosolyodtam ezen az összhangon. Louisra pillantottam, aki ,amint észrevette ugyan így cselekedett és elmosolyodott.
-Anyáék, hol vannak?-kérdezte Louis
-Elmentek vásárolni,de nemsokára jönnek.-válaszolta Phoebe

Felvonultunk a szobájába, amit persze már ismerek, elég jól. Lehuppantam a kényelmes ágyára és figyeltem mit csinál. Elég fáradt voltam. Kézbe vettem az egyik maciját ami az ágyon hevert. Meglepő, hogy még megvan neki. Hiszen tőlem kapta. Elmosolytam. Megöleltem a plüsst. Olyan illata volt, mint Louisnak. teljesen beszívta magába az évek során. Kellemes volt érezni. Mélyen szippantottam be az illatot. Louis ez észrevéve elmosolyodott. Rápillantottam, aki vette a cézást és mellém feküdt. Elkezdte hajamat birizgálni. Ezzel játszadozik mindig,de nem zavar. Imádom. Emosolyodtam rajta. Csillogó tekintetét figyeltem , amint arcomat fürkészi. Keze lejjebb vándorolt nyakamra ahol felfedezett egy heget.
-Ez mi?-kérdezte feszűlten
Azt gondolhatta , hogy én okoztam. Végül is teljesen jogos a feltételezése, de ezúttal nem én voltam.
-Ez még az autóbalesetkor örtént.-komorodtam el
Újra felidéződtek bennem az emlélek. Rossz lett a kedvem is , és a mosoly is eltűnt arcomról.
-Ne haragudj, nem akartam.-suttogta elkeseredve
Tenyereimbe fogtam arcát szemébe nézve.
-Nem haragszom. Hisz igazad van. Csak a múlt.... Fáj visszagondolni.-temettem el arcom
-Megértem, de..-vette le kezeim arcomról.-Nem minden emlék fájó.-mosolyodott el szemembe nézve
Gyönyörű szemei megbabonáztak. Elvesztünk egymás tekintetében Elsimított egy tincset arcomból és közelebb hajolt. Szinte már összeértek ajkaink. Szívem újra dübörögni kezdett, és ez jóérzéssel töltött el. Örültem, hogy ő váltja ki ezeke belőlem.
-Louis!!-rontott be a szobába Daisy megzavarva minket
De amint észre vett minket megtorpant és sunyin elvigyorodott.
-Még, hogy nem vagytok együtt.-jegyezte meg
-Daisy ez ránk tartozik. Mondd miért jöttél?-teremtette le Louis
-Na Louis, ne legyél gonosz a húgoddal.-szóltam rá
-Bocsi Bátyus, de Eleanor keres.-mondta fintrogva
-Ki az az Eleanor?-kérdeztem rá értetlenül
-Louis volt barátnője.-mondta húga
-Daisy!-szót rá idegesen Louis
-Hé, semmi baj Louis.-nyugtattam le
Nem sikerült hatnom rá. Idegesen felpattant az ágyról, mjd lecsörtetet a konyhába. Daisy sűrű bocsánatkrések közepedte jött hozzá és megölelt. Megnyugtattam, hogy nincs miért bocsánatot kérnie, hisz nem tette semmi rosszat. Louist sem értem miért ilyen ideges,hogy tudom hisz semmi közöm hozzá. Azt tesz az életével, amit ő jónak lát és én nem fogok beleszólni. Nem akadályozhatom meg semmiben amit szeretne csinálni, kivéve h az batár nagy hülyeség lenne.

Daisy javaslatáa lementünk mi is, de nem hozzájuk csak mintha a konyhába mennénk. Igazából daisy volt mindig is az aki a legjobban örül kettőnknek. Mármint Louisnak és nekem. Mindig megpróbálta szebbé tenni a kapcsolatunkat valamilyen trükkel vagy kedves gesztussal. Nagyon aranyos volt tőle. Szinte még neki jobban fájt  szakításunk mint nekünk. Végül is, nekünk annyira nem fájt akkor , legalább is nekem, azt nem tudom Louis hogyn érzett. Barátokkénk váltunk el és így tökéletes a sztori. Csakhogy utána ismét talállkoztunk és zajlott az egész. Újra együtt akartunk lenni, de közbeszólt egy bizonyos személy. Ezt mai napig is bánom. De nem akarok megint erre gondolni, mert csak rossz lesz a kedvem. Nem akarok többé rá gondolni, sem egy könnycseppet lejteni miatta, mert nem érdemli meg! Persze még mindig érzek iránta valamit, de ez már nem olyan erős, hogy ezt megemésszem. Egy életre elszúrta! És ráadásul miatta Louis szerelmét is elveszítettem. Vagy is nem tudom pontosan , hogyan érez most irántam. Minden olyan bonyolult. Vagy talán csak számomra? Mellettem volt mindvgig, mikor senkit nem akartam látni sem és most is mellettem van, de egy másik lány szereti és talán ez kölcsönös. Viszont ami fent törént az.... értelmezhetetlen számomra. Nem tudom mi van köztünk pontosan. Azt sem, hogy most mi lesz. A volt barátnőjével beszél és ez engem zavar. Nem kéne, hogy zavarjon,hisz nem vagyunk együtt meg semmi, de még is. Féltékeny lennék? Ááá nem nemhiszem! Mire, vagy miért? Nem lehetek féltékeny hisz Louis szabad ember. Azt csinál amit akar és én nem szabhatok neki határokat. Nem lehetek féltékeny!
-Ell!-rázogatta a kezét arcom előtt Daisy
-Tessék?-lépett be a konyhába a bizonyos "exbarátnő"
-Nem te.-mondta Daisy
Felhúzott szemöldökkel nézett rá, majd engem mért végig lenéző pillantásokat vetve. Az ilyenek úgy fel tudnak dühíteni. Nem is ismer, életében nem látott és már is gyilkoló pillntásokat vet rám.
-Eleanor vagyok.-nyújtott kezet reakciómat figyelve
-Ella.-fogadtam el
Louisra pillantottam aki elég mérgesnek tűnt. Kezei összefonva mellkasa alatt. Gyilkoló pillantások Eleanor felé. Furcsa. Daisy belém karolt és elindútunk az meletre. Loui mellett elhaladva megfogta a kezem és maga felé fordított. Közel hajolt hozzám.
-Ígérem, mindent elmagyarázok.-suttogta fülembe
Beleegyezve bólintottam, majd egy apró puszit kapam homlokomra. Ez után szinte lyukat égetett belém Eleanor gyilkoló pillantása. De nem érdekelt. Sőt egy halvány gonosz vigyor terület el arcomon, mikor Daisy rámmosolygott. Louis szobájába mentünk vissza. Azért kíváncsi vagyk mit akar mondani nekem, hisen nem tartozik magyarázattal.

Alig egy félóra telhetett el, mikor Lousi belépett a szobaajtón.
-Daisy, magunkar  hagynál kérlek?-utasytotta kedvesen testvérét
Engedelmeskedve felpattant mellőlem és kiment. Louis mellém feküdt az ágyra felém támaszkodva.....

~Memories

~Ella~

Örültem,hogy Doncasterbe megyünk. Nagyon szeretem azt a helyet és hatalmas érzelmi értéke is van. Mint azt már tudjátok ott találkoztunk először Louisval. Méghozzá az egyik parkban amikor is leöntött a vizével amikor kocogtam. Régi szép idők.

Az autóban ülve gondolkodtam ezeken. Csak bambultam ki a fejemből. Elmosolyodtam ezeken.
Végre őszinte mosoly volt. Eddig bármennyire is erőltettem mosolyt az arcomra látszott h nem őszinte. Bevallom Louis mindig megmosolyogtat és ezt nagyon köszönöm neki. Ő az egyetlen olyan személy aki tényleg happyben és depiben is mindig mellettem volt. Persze Elerie is. Csodálkozom is , hogy tudtak eddig elviselni engem. Kataszrófa vagyok. Baromi zűrös.
-Minden rendben, Ell?-kérdezte Louis aggodalmasan
-Igen, csak elgondolkodtam.-mosolyogtam rá megnyugtatás képpen
-Min?-pillantott rám aztán tovább figyelte az utat
-Csak eszembe jutott , az első találkozàsunk.-mosolyodtam el
Féloldalas mosolyra húzta száját. Ezek szerint neki is kellemes emlék. Szuper. Már megijedtem , hogy nem , azok után amiken keresztülmentünk itt Londonban. De a barátságunk akkor is kitartott is mindig egymás mellett álltunk. Amikor Jessie próbált meg keresztbetenni nekem, Louisn keresztül. Vagy amikor Niall.....összeállt vele. Még mindig fàj ha belegondolok, bár valószínüleg fog is.
Hírtelen Louis puha kezét éreztem arcomon amint egy könnycseppet távolít el. (?!) Az autó egyhelyben állt.
-Héj mi a baj? -kérdezte ijedten felém fordulva
-Semmi.-töröltem meg az arcom
-Ella nekem nem tudsz hazudni.-faggatott
-Csak eszembe jutott az ügy. -hunytam le a szemem
-Szegénykém.-puszilt a homlokomra majd magàhozölelt.
Miután elnegdtünk egymást, akkor vettem észre, hogy megérkeztünk. Mosolyt csalt az arcomra. Kiszálltunk, majd a csomagokat kézbevéve bementünk a házba. Felvittük a szobába és nekiálltunk kipakolni. Saját szobánk van persze. Minden ugyan úgy van , mint ahogy vol lassan 3 évvel ezelőtt. A hàzat úgylátom valaki rendbetartotta mindeddig. Innentől mi fogjuk egy ideig. Kb a pakolás felénél tartottam mikor Louist pillantottam meg az ajtófélfának dőlve aranyos mosollyal az arcán.
-Mióta állsz ott?-kérdeztem tőle a szekrényből kimászva
-Nem rég. Várj segítek.-jött be
Hamarabb végeztünk így hogy segített. Lementünk a konyhàba aztán irány a bolt. Bevásároltunk, majd otthon összedobtunk valami finom vacsit.

Az ágyban gondolkodtam a régi időkön amiket itt töltöttem Doncasterbe. Ez a kedvenc városom, London után. Bár lassan beelőzi. Hírtelen dörgött amitől persze megijedtem. Utálom a viharokat. Gyorsan felpattantam remélve, hogy Louis még nem alszik. Kinyitva a szoba ajtaját Louisval találtam zembe magam amint ő is épp indult valahova. Boxerben volt. *.* Persze , hogy végigmértem izmos testét, mint minden normális lány. Az viszont meglepett, hogy ő is végigmért engem a rövid pizsim miatt. Ezen mindketten elmosokyodtunk.
-Na gyere te kiscica.-nevetett fel
Tudta, hogy a vihar miatt hozzá készültem. Bementünk a szobàjába mit már nagyon jól ismerek. Bemásztam belülre és betakaróztam. Louis mellém feküdt, majd felém fordult. Megint dörgött egy hatalmasat én pedig reflexből odabújtam hozzá. Csak sunyin kacagott egyet a reakciómon, majd átölelt.
-Amíg itt vagyok semmi bántódásod nem eshet, megígérem.-puszilta meg a fejem
Köszönés képp meztelen mellkasára adtam egy puszit. Nem sokkal később el is aludtam

Reggel ugyan úgy ébredtem. Nagy levegőt vettem ezzel belélegezve észveszejtő illatát. Megsimogatta derekamat én pedig apró buszit adtam izmos mellkasára.
-Jóreggelt Kiscica.-adott puszit a fejemre
-Neked is Boo Bear.-mosolyodtam el halványan
-Örülök, hogy mosolyogni látlak. Elbűvölő vagy .-bókolt aranyosan
-Köszönöm.- jöttem zavarba
Még 10 percig feküdhettünk így , aztán leslattyogtunk a konyhába. Mikor rápillantottam elmosolyodtam mert olyan kis borzos volt. Inkább magamra nem is gondolok.

A szobámban öltözködtem volna , ha nem hallom meg Louis nyávogását. Àtugrottam a szemben levő szobába és csak akkor esett le nekem, hogy csak fehérnemű van rajtam. Na mindegy legyen neki gyereknap. Amugy is látott már így nemegyszer. XD Negpillantva őt elkapott a nevetés.
-Komolyan?-kérdeztem nevetést visszatartva
A feje és a keze beszorult a pulóverébe , de hogy hogy hozta ezt össze az rejtély marad számomra.
-Inkább segíts.-nyavajgott
Valahogy elkeztem felfelé ráncigálni rajta a pulóvert ő meg lépdelt hátrafelé megnehezítve a dolgom ezzel. Gondolom nem szándékos volt.
-Maradj már nyugton!-nevettem
Utolsó rántás....és sikerült is, ha nem lépett mégegyet hátra ezzel az ágyra esve és magával rántva engem. Hatalmas nevetésben törtünk ki. Felé fordultam, majd megcsóváltam a fejem, majd felültem, Ő pedig követett.
-Most veszem csak észre, hogy milyen sexy-n öltöztél fel.-kacsintott gyerkesen
-Jajj te lökött!-helyeztem mellkasára kezem és az ágyra löktem, de megint magával húzott és egy hírtelen mozdulattal felém kerekedett
-Jajj Louis így sosem jutunk el a szüleidhez.-nevettem fel
-Olyan jó újra nevetni hallani.-hajolt közelebb
-Ezt csak neked köszönhetem.-válaszoltam.-Komolyan ha te nem lettél volna mellettem én már bekattantam volna vagy mégrosszabb.-utaltam arra a dokogra amit nagyon jól tud
-Ne mondj ilyet. Nem bírnám elviselni ha bármi bajod esne.-simított el egy tincset a helyére.-Ígérem , hogy mindig vigyázni fogok rád.-adott gyengéd puszit a homlokomra

A házukhoz érve kicsit paràzni.kezdtem, amit észre is vett rajtam.
-Héj mi a baj? -fordult felém miután leparkolt
-Mi lesz ha utálni fognak azok után amik történtek?-néztem rá
-Ugyan, dehogy fognak utálni. Tudod, hogy mindig is imádtak téged. Szinte már családtag vagy. Kizàrt , hogy bármièrt is neheztelnének rád.-simogatta meg arcomat
-Köszönöm.-puszíltam arcon. -Te mindig meg tudsz nyugtatni.-mosolyodtam el
-Gyere menjünk be.-nyújtotta kezét immáron az autó ajtójàban
Megfogtam a kezét és lezárta az autót. Ujjainkat összekulcsolta ami mosolyt csalt az arcomra, majd az ajtó felé vettük az irányt. Bekopogott, majd benyitott. A nappaliban ült Lottie és Felicity. Először csak Louis ment be , hogy még nagyobb meglepetést okozzunk.
-Louis!-sikították egyszerre örömükben, mire alig egy percen belül a másik 2 csajszi is előkerült. -Húgocskáim van egy meglepetésem számotokra.-mosolyodott el ajd a fal felé mutatott ahol én álltam
Igazából egy kicsit tartottam a belépőmtől és, hogy Felicity hogyan fog fogadni, mert ő sosem szeretett engem és mindig megpróbált szétválasztani minket. Hát remélem azóta megváltozott a véleménye, mondjuk és is rengeteget változtam. Róluk nem is beszélve. Gyönyörűek mind.
-Sziasztok.-léptem elő megszeppenve
-Lottie és 2 testvére azonnal lerohamoztak és csoportölelés jött létre.
Elengedve egymást odamentünk Louisékhoz. Felicity meglepődve nézett rám.
-Megváltoztál.-mért végig
-Te is.-mosolyodtam el
Louis összekulcsolta ujjainkat és egy apró puszit adott az arcomra.
-Ugye együtt vagytok?-kérdezte reményteljes hangon Lottie.....

A Doncaster-i kiruccanás

~Elerie

Már 3 hete annak , hogy Ella elment itthonról, és mostmár Louis sincs itt. Persze, úgy van ahogy Ella mondta és Lou azóta minden nap felhív és mesél arról, hogy mi van Ellával és persze vele is. De nekem ez akkor sem tetszik, nem mintha nem bíznék Louban de fura a ház nélkülük. Néha csak úgy ok nélkül elsírom magam , mert hiányzik Ell, Zayn persze tudja , hogy ezért sírok és próbál vigasztalni, de most még a romantikus estékhez sincs kedvem...
Tegnap hívott Lou , hogy Doncasterbe mennek a szüleihez , ennek nagyon örülök mert Ell számára fontos ez a város , mert itt találkoztak először Louis-val.:) Itt talán megnyugszik egy kicsit és haza jönnek.
Fel is hívom Ell-t.
~Kicsöng~
- Halló!? Elerie!?-szólt bele egész vidáman Ell.
- Szia, igen én vagyok! Na , jobban vagy már!?
- Igen azt hiszem...:) Beszéltél Louval!?
- Igen , mondta , hogy mentek Doncasterbe:)
- Jaaaj igen annyira jó lesz *-* alig várom a délutánt.
- Mikor indultok!?
- Hát azt mondta Lou amikor akarunk mert kocsival megyünk az út pedig hát úgy bő 3-4 óra szóval szerintem úgy d.u. 4 körül.
- Figyelj el szeretnélek már végre látni! Mond el hogy hol vagytok, kérlek..!
- Hmm..... na jó de ne mond el senkinek , hogy hol főleg ne neki!
- Rendben, megígérem. Nagyon megörültem.
- Itthon vagyok.
- Hogy mi!? Egész végig csak otthon voltál!?
- Igen...
- Hogy erre nem gondoltam... mindenre csak a legvalószinűbbre nem.
- Mikor jössz!?
- Tíz perc és ott vagyok.
- Oké várlak.-majd letette.
Amint letettem már öltöztem is és rohantam ki a kocsimhoz mikor Zayn egyszer csak előttem termedt.
- Hova mész Elerie!?- ásított nagyot.
- Áh.. hát...... izé..... csak bevásárolni. Azt hittem megúsztam mikor:
- Bevásárló lista nélkül!? Te mindig írsz listát anélkül egy tapottat sem mozdulsz. Na kivele hova mész. Mosolygott édesen.
- Hmm... Jó jó... Ell hívott vagyis én hívtam és elmondta , hogy hol van most...
- Hát ez nagyszerű akkor induljunk...
- Várj.. Hagy fejezzem be! Szóval azt ia mondta , hogy senkinek se említsem , hogy tudom , hogy ő hol van most. Érted már!?
- Még nekem se!? Nézett kiskutya szemekkel. *-*
- Sajnálom de azt nem mondta , hogy:
"Kivéve a kiskutya szemekkel rendelkező Zayn Malik"
- Na jól van akkor menj de így mire haza jössz bünti vár.
Majd lágyan megcsókolt amitől még jobb kedvem lett.
- Már alig várom életem <3 Szia. Szeretlek. <3
Végre el tudtam indulni és hamar oda is értem.

~Kifejezetlen érzelmek

~Ella~

Aludni még mindig nem tudok, már harmadik hete. Ezalatt egy hete van itt velem Louis. Sokkal jobb így, hogy mellettem van és vígasztal. Könnyebb az egész. Aranyosan szuszog mellettem és védelmezően ölel. Én már szokás szerint nem alszom,hanem zenét hallgatok headsettel. Simogatom az arcát és csodálom arcberendezését. Egy félisten ez a srác. Komolyan ő a lányok álma. Benne minden meg van ami csak kell. Kedvesség, érzékiség, törődés, hatalmas szív , tökéletesen kidolgozott test, szuper haj , gyönyörű kék szem ami úgy csillog amikor belenézek. Szinte elveszek a tengeri kékségben.
Órámra pillantva láttam, hogy már hajnali 4 van. Lassan felkel a nap is és nem lesz sötét. Louis kocsit mocorogni kezdett. Közelebb kúszott hozzám és aludt tovább. Pár órával kèsőbb teljes fényében pompázott a szobám. Hamar tellik az idő , már 9 óra van. Louis bőre csillog ahogy rávilágít a fény. Lassan kinyitja szemeit, majd megpillantva engem tekintete csillogni kezd. Borzos fejjel feltápászkodik, majd homlokomra nyom egy lágy puszit és megszólal.
-Már felébredtél?-dörzsölgette szemeit mint egy kisgyerek
-El sem aludtam.-vontam meg a vállam
-Mi? De az orvos azt mondta alvásra van szükséged.-kezdett dorgálni finoman
-Louis aranyos vagy , hogy így aggódsz értem, de már 3 hete nem aludtam semmit és szerintem ez után sem nagyon fogok.-simítottam meg arcát
-De ez így nem jó. Muszáj pihenned. Ella ennek nem lesz jó vége. Nagyon aggódom érted.-fogta tenyerei közé arcomat és fürkészte csillogó tekintetével
-Louis sajnálom, de ez nem könnyű.-hajtottam le a fejem könnyekkel küszködve
-Héj!-emelte fel ujjával államat.- Ne haragudj, nem kellett volna ezt mondanom. Ne sírj kérlek. Nem bírlak így látni.-ölelt magához szorosan
-Nem , igazad van.-szipogtam
-Jajj nem tudom mit csináljak , hogy segítsek neked.-esett kétségbe
-Csak légy a közelembe és olykor-olykor ölelj meg.-mosolyodtam el halványan
-Ez meglesz. Ígérem.-ölelt magához ismét
Szorosan a mellkasához bújtam.
-Még mindig lázas vagy.-tapasztalta
-Tudom.-húzódtam el tőle
-Mi a baj?-kérdezte rémülten, mert azt gondolta csinált valamit
-Semmi, csak nem szeretném ha elkapnád.-nyugtattam meg
Kikászálódtunk az ágyból és lementünk a lépcsőn be a konyhába. Louis készített nekem és magának egy kis teát. Nekem ennyi a reggeli. Ő még evett mellé egy vajaskenyeret is. Leült mellém és elfogyasztotta. Én csendben kortyolgattam a teámat.
-Mit szólnál ha elmennénk Doncasterbe egy kis időre , hogy kikapcsolódj?-nézett a szemembe
Tekintete csillogott és megigézett. Nem tudtam nemet mondani.
-Végül is elmehetünk.-mosolyodtam el egy csöppet.-Legalább kiszellőztetem a fejem. Meg amugy is imádom Doncastert.-puszíltam arcon
Elmosolyodottazon amit mondtam. Mindketten tudjuk, miért imádom azt a várost. Egy kicsit éreztem a pírt az arcomon. A mosogatóba tettem a csészém, majd felmentem a szobámba és hátamra feküdve bámultam a plafont. Elővettem egy régi fotóalbumot és elkezdtem nézegetni a régi fotókat amin Louis-val vagyunk. Mosolyt csaltak az arcomra. Bejött Louis és mellém feküdt. Meglepődötten nézte ,hogy mit csinálok, majd neki is egy mosoly telepedett az arcára.
-És mikor megyünk?-fordúltam felé
-Hát akár holnap is ha szeretnéd.-mosolygott aranyosan
-Jó lenne már holnap.-mosolyodtam el
Óráról órára jobb kedvem van amikor velem van. Nem tudom, hogy csinálja, de a puszta jelenlétével fel tud vidítani egy kicsit. Nem sokkal később felhívta a szüleit és beszélt velük a holnapot illetően. Elezdtünk pakolni a bőröndökbe. 2 hétre terveztük a kis kiruccanást. Igazából jó lesz, mert a kedvenc városom Doncaster és ráadásul ismerem Louis családját régről, mikor még együtt voltunk. Nagyon jóba vagyok a szüleivel és a húgait is mind imádom. Gondolataimat Louis csilingelő hangja zavarta meg.
-Ella ? Minden oké?-nézett ràm aggódva
-Igen persze, csak elgondolkodtam egy kicsit.-legyintettem
-Rendben, de tudd, hogy ha bàrmiről szeretnél beszélni én meghallgatlak. Azért vagyok itt, na meg mert aggódom és vigyázok rád.-mosolyodott el miközben egy tincset simított a fülem mögé
-Tudom és köszönöm is, hogy itt vagy velem.-öleltem szorosan magamhoz
-Nincs mit köszönni. Viszon enni azért ehetnél már valamit. Olyan sovány vagy, egy kezemmel átérlek.-karolt át a derekamnál
-Igen, lehet, hogy igazad van.-biggyeztettem le ajkaimat
-Héj, nem bántásból mondtam, ne haragudj, csak aggódom érted és tudod, hogy ilyenkor ilyen vagyok.-simított végig arcomon
Arcomon pihenő kezére helyeztem az enyémet, majd a szemébe néztem.
-Ne aggódj nem sértődtem meg tudom, hogy csak jót akarsz nekem. És azt is tudom, hogy ilyen védelmező típus vagy.
-Igen , főleg ha rólad van szó.-adott puszit a homlokomra
Segített nekem is pakolni , majd rendeltünk egy pizzát és a TV előtt elfogyasztottuk. Hírtelen felkaptam a fejem egy hírre a TV-ből.

"Niall Horan maga alatt van! A One Direction szőke hercege ismeretlen okok miatt kiborult. A mi nap egy interjún mikor az egyik Directioner a szerelemről kérdezte , Niall nem tudott válaszolni a könnyeitől. Kivonult míg lehiggadt egy kicsit , majd közölte, hogy nagyon sajnálja a történteket és ha megtehetné változtatna mindenen. Úgy látszik ez egy üzenet volt egy számár afontos személy felé. Reméljük eljutott hozzá az üzenet és kedvenc popsztárunk nem sokáig lesz ilyen lehangolt és érzékeny."

Nagyra nyílt és könnyes szemekkel meredtem a TV-re. Nem tudom felfogni ami történt. Hiszen ő volt az aki àtbaszott. Nem neki kéne depisnek lennie. De nem érdekel! Szenvedjen csak! Magának intézte ezt el és most viselje a következményeit! Én többé nem fogok miatta sírni! Nem érdemli meg! Én tovàbb lépek és elfelejtem azt ami az elmúlt hónapokban történt! Minden amit iránta éreztem egy szempillantás alatt elillant. Ez többé nem hozható vissza. A bizalom nálam nem visszaszerezhető. Pláne nem a szerelem. Arra eszméltem fel, hogy Louis patakzó könnyeimet törli le és szorosan magához ölel. Èszre sem vettem, hogy könnyezem. Jól esett , hogy most is mellettem áll. Én is megöleltem, mert jól esett hozzábújni.
-Minddn rendben van?-nézett a szemembe
-Igen.-válaszoltam sóhajtva-Megyek lezuhanyzom.-tereltem a témát
-Rendben.-nyomott egy gyengéd puszit a homlokomra
Felmentem a fürdőbe, ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Iszonyatosan csípte a víz a ksromon a sebhelyeket. Mikor végeztem leesett , hogy a pizsamám nem hoztam magabbam. Körbetekertem magan a törölközőmmel és bementem a szobàmba a pizsimért. Mikor benyitottam Louis nagyot nézett, de én is mert nem tudtam, hogy itt van. Elvörösödtem és éreztem, hogy szinte éget Louis tekintete.
-Ne haragudj, nem tudtam, hogy még visszajössz.-pirúlt el
-Nem , én voltam a bamba, hogy nem vittem be a pizsamám magammal.-túrtam bele a hajamba
-Mi az a karodon?-rémült meg és idejött hozzám
-Semmi.-tettem a hátam mögé a karomat
-Persze, ezt mondd annak aki elhiszi.-vette elő a karomat a hátam mögül
Döbbent tekintettel figyelte a vágásnyomokat a karomon. Óvatosan végigsimított rajtuk, míg fek nem szisszentem.
-Ella miért csináltad ezt?-nézett rám könnyes szemekkel
-Mert így vezettem le a dühömet.-vontam meg a vállam
-De ez nem megoldás!Ezzel csak magadnak ártasz!-emelte fel a hangját
Összerezzentem, mert még sosem kiabált velem így.
-Ne haragudj.-döntötte homlokát az enyémnek.-Nem akartam kiabálni csak ideges lettem. Könyörgöm soha többet ne csináld ezt. Ettől nem lesz jobb.-mondta remegő hangon
Komolyan ennyire aggódik értem? Olyan ideges lett amikor észrevette. Tényleg ennyire óvni akar. Nagyon megdöbbent ez. Miért lett könnyes a szeme amikor észre vette a hegeket?
-Nem gondolkodtam amikor ezt csináltam.-hunytam be a szemem
-Soha , de soha többé ne csinálj ilyen ostobaságot könyörgöm.-mondta remegő hangon
-Megígérem.-válaszoltam neki elhaló hangon .....

~Mindennek vége 2

~Louis~

Tudtam, hogy Niall egyszer átbassza Ellát, de nem gondoltam volna , hogy ennyire. Hogy a francba volt képes ezt tenni vele?! Az biztos, hogy Ellánál egy életre elásta magát. Ismerem és tudom, hogy nem fog neki megbocsájtani. Egy aljas rohadék. Megérdemelte , hogy orrbavertem. Egész nap Ellát kerestük, de sehol sem találtuk. Nem tudom, hova mehetett, de nagyon aggódom érte. Ilyenkor elveszti a fejét és képes kár tenni magában. Ha bármi baja esik esküszöm, hogy a szart is kiverem abból a féregből. Próbáltam hívni őt de folyton kinyomta végül pedig kikapcsolta. Már sötét van, de nem találtuk.

*2 héttel később*

Nem hiszem el, hogy már 2 hete nem találtuk. Hova mehetett? Elhagyta volna Londont? Nem! Nem teheti ezt. Elerie teljesen kiborúlt és Zayn is alig tudja vígasztalni. A srácokat is nagyon megviselte ez , hiszen annyira megszerették. Én is napról napra rosszabbúl viselem. Nem tudim felfogni hova tünhetett el így. A szobámban fekbe szorongatom ez egyik fényképét. Ötletem sincs merre lehet. 2 átkozott hete hiàba hívogatom , nem veszi fel vagy ki van kapcsolva. Az SMS-eimre sem válaszol. Bele fogok őrülni, ha nem találom meg. Megpróbálom felhívni ismét. Most kicsön...
-Igen?-szólt bele elhaló hangon
Iszonyatosan megörültem , hogy felvette. Szíven hevesen kezdett kalapálni.
-Ella hol vagy? Mi van veled?
-Semmi.-mondta szipogva
-Könyörgöm mond meg, hogy hol vgy. Nem bírom, hogy nem tudok rólad semmit.-kérleltem
-Sajnálom Louis, de nem.-mondta halkan
-Könyörgöm, nagyon aggódom. Tudni szeretném mi van veled.-mondtam remegő hangon
-Rendben, de ígérd meg, hogy senkinek nem mondod el, hogy hol vagyok.-mondta határozottan
-Ha ezt szeretnéd akkor nem mondom el, de látnom kell téged.-győzködtem
-Itthon vagyok ahova először költöztünk Elerievel.-mondta nagy sóhaj kíséretében
-Nemsokára ott leszek.-mondtam
-Rendben.-mondta remegő hangon és letette
Azonnal rohantan ki a szobámból. A lépcsőn megállított az a szemét.
-Hova mész?-kérdezte számonkérően
-Semmi közöd hozzá!-válaszoltam és ki is rohantam az ajtón
Gyorsan bepattantam az autóba és amilyen gyorsan csak tudtam hajtottam. Alig várom, hogy lássam màr. Iszonyatosan hiányzik.
Alig 10 perc alatt oda is értem. Csengettem. Ella hamar kinyitotta. Egyből szorosan magamhoz öleltem. Zokogni kezdett . Beljebb lépkedtem az ajtóból és a lábammal behajtottan azt.
-Jól van itt vagyok, nyugodj meg.-simogattam hátát
Rettentően maga alatt van szegény. Ölbe vettem és felvittem a szobájába. Lehelyeztem az ágyra. Egy pillanatra sem engedett el, de kicsit megnyugodott már. Mikor elhajolt tőlem a szemebe nézett.
-Köszönöm, hogy itt vagy.-suttogta
Arcára tettem a kezem.
-Jesszus tűz forró vagy!
Iszonyatosan sápadt volt szegény. Szeme bedagadva és kisírva. Ègett a láztól.
-Ella jól érzed magad?-néztem aggodalmasan a szemébe
Csak lehajtotta a fejét és nem válaszolt. Magamhoz öleltem szorosan.
-Hívok egy orvost.-suttogtam
-Ne! Nem kell . Jól vagyok.-próbálkozott
-Nem Ella nem vagy jól , ezt te is tudod. Ègsz a láztól. -mondtam ellenkezést nem tűrően
Elkezdett köhögni nagyon csúnyán. Egyre jobban megijeszt. Felhívtam az egyik ismerősömet aki orvos. Ella közben befeküdt az ágyba és betakarózott. Biztosan fázik. Nem is csodálom , ilyen lázasan.

~Ella~

2 kicsesett hete csak zaklatnak a telefonhívásokkal. Nem akarok senkivel beszélni . Miért nem tudják ezt megérteni?! Louis is ezerszel próbál hívni. Végre felvetten neki. Nagyon győzködött, hogy mondjam el neki hol vagyok. Szükségem volt rá, hogy mellettem legyen. Ő az aki mindig átsegített a nehéz helyzeteken , meg persze Elerie, de most nem szeretnék vele sem beszélni. Louisnak megmondtam hol vagyok, de megígértettem vele, hogy nem mondja el senkinek. Mikor megérkezett újra rám tört a zokogás. Felhozott a szobámba. Észrevette, hogy lázas vagyok és ragaszkodott , hogy megvizsgáljon egy orvos. Én nem akartam, de vele nem lehet ellenkezni. Annyita aggódik. Végül belementem , de csak miatta. Nagyon jól esik, hogy ennyire törődik velem és aggódik értem. Bemásztam a takaró alá, mert iszonyatosan fázok. Louis felhívott egy orvost , majd mellém feküdt és együtt vártuk , hogy megérkezzen. Közben végig aggódóan fürkészte az arcomat. Iszonyatosan szarul érzem magam. Szédülök, a fejem is fáj és majd megfagyok. Kicsit közelebb húzódtam Louishoz. Vette a lapot és átölelt, hogy felmelegítsem. Alig pár perc múlva meg is érkezett az orvos. Louis felhozta ide a szobámba és figyelte, hogy mit csinál. Lázat mért és megvizsgálta a torkom. Kérdezősködött, hogy milyen tüneteim vannak , majd megállapította, hogy egy gyönyörű tüdőgyulladásom van. Adott egy csomó gyógyszert és azt mondta, hogy rengeteg pihenésre és alvásra van szükségem. Na kösz! Két kibaszott hete nem aludtam semmit. Szerintem most sem fog menni. Miutàn ez megvolt elment az orvos. Mindketten kikísértük. Az emelet felé tartva kicsit megszédültem, de Louis megfogott , majd ölbe vett és úgy vitt fel. Gyengéden letett az ágyra, betakart és mellém feküdt. Arcomat simogatta és a hajammal játszott, miközben elgondolkodott valamin.
-Nem tudod elképzelni mennyire aggódom érted.-szólalt meg halkan
-Nem kell. Túlélem.-válaszoltam halkan
Megcsóválta a fejét, majd tovább babrált a hajammal. A telóm ismét csörögni kezdett. Louis hátranyúlt érte az éjjeliszekrényemhez és ideadta. Kinyomtam, mert ő keresett.
-Ki keresett?-kérdezte érdeklődve
-Ő.-válaszoltam
Tudta kiről van szó. Csak adott egy puszit a homlokomra, majd elvette a telefonomat és elkezdte nyomkodni. Végignézte a 400 nemfogadott hívást és a kb.200 olvasatlan SMS-t is. Megint csörögni kezdett. Elerie volt az. Felém fordította és nézte a reakciómat. Sóhajtottam egyet, majd elvettem tőle és felvettem.
-Szia Elerie.-mondtam halkan
-Ella, de jó hallani végre a hangod. Hol vagy? Mindenhol kerestünk már. Hogy vagy?? Kérlek gyere vissza nagyon féltünk.
-El nem megyek vissza oda. Ne aggódjatok, nem lesz semmi bajom. Louis itt van velem.-mondtam neki higgadtan
-Hogy került oda?! Miért nem szólt nekünk?!-idegeskedett
-Telefonon beszéltünk és én kértem, hogy ne szóljon. Nem szerettem volna, ha tudjátok, hogy hol vagyok.-válaszoltam
-Ella kérlek muszáj beszélnünk. Nem bírom, hogy nem tudom mi van veled.-próbálkozott
-Majd Louis fel fog hívni titeket minden nap és elmondja mi van velem . Szia.-tettem le
Nem bírtam tovább beszélni vele. Muszáj volt letennem. Megint a sírás kerülgetett, de visszafojtottam. Louis felé fordúltam és mellkasához bújtam , hogy ne lássa az arcom. Védelmezően átölelt és hajamba puszílt nyugtatóan. Hátamat simogatta nyugtatás képpen. Ránk húzta mégjobban a takarót és úgy figyelt engem. Egész addig nyugodt voltam míg meg nem szólalt újra a telefonom. Megint ő hívott. Nem vettem fel, de mielőtt kinyohattam volna Louis kivette a kezemből éa felvette.
-Idefigyelj!Hagyd békén végre! Felejtsd el egy életre! Elbasztad és kész, ezen már nem tudsz változtatni!-csapta le idegesen
-Hé , Louis nyugodj meg.-simítottam végig arcán
Rámnézett és homlokon puszílt, mintha ez megnyugtatná őt. Ez így is volt. Tényleg nyugodtabb lett tőle. Hozzábújtam mègjobban...

~Mindennek vége

~Ella~

Mikor a többiek meglàttal szó szerint hátast dobtak a medencébe. Olyan jó volt újra látni őket. Nagyon örülök, hogy összefutottunk . Mondjuk Robi egy kicsit zavaró ,mert elég csúnya szakításunk volt :/. De túl vagyok ezen már rég. Azóta megismertem Louist . 2 évig voltunk együtt utána közös megegyezés alapján szakítottunk, majd most egy pár hónappal ezelőtt pedig újra össze akartunk jönni és én tényleg úgy voltam vele, hogy megint együtt leszünk, de aztàn jött Niall és teljesen beleszerettem. Szemétség volt , hogy így otthagytam Louist, de már nem tudok tenni ellene semmit. Most boldog vagyok Niallel és csak ez számít. Nem szeretném, hogy bármi vagy bárki közénk álljon. Főleg nem Robi. Bár szerintem azok után amik történtek nem akar semmit. Egy kicsit beszélgettünk a srácokkal . Niall végig figyelt , mert "véletlenül" arra járt vagy hatszor előre hátra . Olyan aranyos amikor féltèkeny. Mikor már vagy tizedjére ment el előttünk én nem bírtam ki nevetés nélkül. A többiek èrtetlenül néztek, de Danielle tudta miért nevetek. Nem mondtam semmit inkább. Elbúcsúztam tőlük, majd visszamentem az én szőke hercegemhez. Egy hatalmas csókkal köszöntött úra köreikben. Nem sokáig maradtunk már,mert mindenki elfáradt. Hazafelé csendesen telt az út, mert majd elaludtunk. Niall vállára hajtva a fejemet pihentem. Ujjaink összekulcsolva. Elerie Zayn ölében el is aludt. Zayn csak élvezte és ahol csak tudta puszílgatta. Olyan aranyosak együtt. Elerienek már volt pár barátja, de a legtöbb csak átverte és kihasználta őt. De Zayn más . Ő sosem lenne képes ártani neki. Mindentől óvja és ez aranyos. Elerie is nagyon boldog, mert szó szerint csillog a szeme amikor vele van , akárcsak Zaynnek. Niall szeme is csillog amikor engem ölel. Viszont az a gond , hogy Louis szeme attól felcsillan , ha hozzászólok. Lehetséges, hogy még mindig nem lépett tovább? Nem ez hülyeség. Biztos, hogy túl van rajtam, hiszen nem vagyok én olyan felejthetetlen. Na jó amiket csinátunk azok talán felejthetetlenek. De én már Niallt szeretem és sosem lennèk kèpes lecserélni csak azért, mert Louis még mindig szeret.
-Kicsim.-puszílt meg Niall
-Hmmm?-kapkodtam a fejem bambán
-Min gondolkodtál?-állt fel mosolyogva
-Semmin.-mentem utána
Meg is érkeztünk haza. Ez gyors volt. Bementünk az házba. Niall egyből a szobájába ment maga után húzva engem is. A második lépcsőfoknál már elfáradtam és megálltam. Mögöttem jött Harry de nem tudott elmenni mellettem így gondolta negoldja egyszerűen. Ölbe kapott felvitt és fent letett.
-Köszi Hazza.-szóltam utána
Niall csak megcsóválta a fejét, majd átkarolt és bementünk a szobába. Befeküdtünk az ágyba és összebújva elaludtunk.

***

Reggel arra ébredtem, hogy Nia nincs mellettem és vmi csaj kiabál a nappaliban. Az órámra pillantottam és még csak 9 óra. Gyorsan magamra kaptam Niall egyik pólóját, mert egy toppban aludtam egy nagyon rövid nadrágban amit most teljesen eltakar a póló. Kicammogam álmosan . A nappaliba leérve majdnem dobtam egy hátast mikor megpillantottam őt akit a hátam közepére sem kívánnék.
-Te mi a francot keresel itt megint?!-indútam neki, de Niall elkapta a deremak és magához húzott
-Csak gondoltam meglátogatom a pasimat.-vigyorgott gúnyosan Jessie
-Mi a francról beszélsz?!-kiáltottam rá
-Ó szóval Niall nem büszkélkedett ezzel? Akkor majd én....
-Jessie fejezd be!-szólt rá Niall
Kimásztam karjai közül.
-Nem Niall. Jessie miről beszélsz?-kezdett remegni a hangom
-Hát amikor elküldtetek az éjszaka közepén , aznap Niall megkeresett, majd lefeküdtünk és ez így ment szinte minden nap egész máig.-vigyorgott önelégülten
Szavai szívembe hasítottak. Nem akartam hinni neki , de tudtam, hogy ezúttal igazat mond. Niallre pillantottam könnybe làbadt szemekkel, de nem nézett a szemembe.
-Ella...
Nem tudta befejezni. Hatalmas csattanás jelezte, hogy pofon vágtam. Nem bírtam tovább ott maradni, felszaladtam a szobába. Magamra zártam az ajtót kulccsal. Niall dörömbölt az ajtón, bejutásért, de nem foglalkoztam vele. Könnyeim zuhatagként folytak le az arcomról. Gyors felöltöztem normális ruhába. El akartan innen menni, de nem tudtam az ajtón keresztül, mert Niall dörömbölt.
-Ella, ha nem nyitod ki betöröm!-kiáltott be határozottan
Nem akarom látni, sem hallani a magyarázkodását. Az ablakhoz léptem ami nyitva volt. Ezzel szemben állt egy fa. Valahogy lemásztam a fán. Ahogy leértem hallottam ahogy valami hatalmasat csapódik. Gonolom Niall betörte az ajtót. Felnéztem az abakra és pont ekkor nèzett le ő. Amint észrevett én futni kezdtem. Hallottam ahogy utànam kiált, de nem álltam meg. Csak futottam céltalanul. A hideg kellemetlenül csípte a bőrömet. Végül haza készültem. Nem a fiúkhoz. Nekem az nem az otthonom többé. Mire hazaértem nem kaptam levegőt és majd' megfagytam. Beszaladtam a szobámba,bevágódtam a sarokba és zokogtam. Nem tudom elhinni, hogy pont Niall tette ezt velem. Ő volt az egyetlen akiről elhittem, hogy sosem lenne képes ezt tenni velem. Iszonyatosan fáj ez. A szívem darabokra tört. Sosem fájt még ennyire semmi. Ez rosszabb mint a balesetem az autóval. Sokkal jobban fáj. Hog tehette ezt? Mindig azt mondogatta mennyire szeret és, hogy sosem ártana nekem erre tessék. Oda vágott ahol a legjobban fáj. Jessie is örülhet. Sikerült neki szétbasznia az életemet. Soha többé nem akarom látni egyiket sem. Miért vagyok én ilyen naiv?! Elhittem, hogy szeret és , hogy végre boldog lehetek. Ehelyett megkaptam a legnagyobb ütést a sorstól ami végzetes. Az egész életemet romba döntötte. A telefonom megállás nélkük egyfolytában csörög. Ő keres. Nem tudja felfogni, hogy nem vagyok rá kíváncsi?!?! Soha többé nem akarom látni, sem hallani róla! Rohadtul átbaszott és pont Jessievel kellett ezt tennie, mikor tudta, hogy ez fáj nekem a legjobban! Tisztában volt azzal, hogy teljes szívemből gyűlölöm ezt a nőt!

~Niall~

Szívem összeszorult és hevesen vert. Levegőt is akig kaptam. Könnyezve hullottam térdre az ablak előtz.Ezt jól elbasztam. Végignéztem ahogy az életem elrohan.Hogy lehettem ekkora rohadék?! Hogy tehettem ezt Ellával?! Ő a legfontosabb nekem. Az életemet is odaadnám érte erre fel én meg megcsalom azzal akit a legjobban utál. A leggyengébb pontján sebeztem meg. Azt sem engedte, hogy megmagyarázzam. Eggyáltalàn mi ütött belém, hogy lefeküdtem Jessievel?! Egy utolsó rohadék vagyok!
Ella elment és nem tudom, hogy merre keressem. Merre lehet?  A telefont sem veszi fel, bár ezen nem is csodálkozom. Istenem, csak tudjak beszélni vele. Magambazuhanásomból Liam zökkentett ki.
-Haver mi volt ez a zaj? Mi van veled? Jól vagy?-térdelt mellém
-Ella elment.-temettem tenyerembe arcomat
-Mi?! Hova ment? Mikor? És miért?-dadogott
-Nemrég és miattam.-válaszoltam fuldokolva
-Jól van nyugodj meg. Rendbe fog jönni minden. Gyere az udvarra szellőztesd ki a fejed.-húzott fel a földről
Levánszorogtunk a lépcsőn ki az udvarra. Szerintem sikerült felvernünk az egész házat. Ahogy kiértünk a többiek jöttek is utánunk.
-Niall mi volt ez a zaj?-kérdezte Harry
-Csak az ajtó.-mondta Liam helyettem
-Mi történt vele?-kérdezte Zayn
-Niall betörte. De nem fontos.-mondota Liam
-De miért rörte be? Vagy mi történt?-faggatott tovább Zayn
-Mert ideges volt és kész hagyjátok már békén.-mondta Liam ingerűlten
-Ella hol van?-vette idegesre a formát Louis is
-Elment.-temettem újra tenyerem közé kezemet
-Mi?!-vágták rá egyszerre
Bementem a hàzba, mert ezt nem bírtam tovább. Elerie utánam jött Zayn kíséretében.
-Niall miért ment el Ella ? Eggyáltalán hova?-faggatott Elerie
-Nem tudom hova ment.-válaszoltam halkan
-És miért ment el?-kérdezte Zayn
-Miattam?-hajtottam le a fejem
-Mi!? Mit csináltál?-emelte feljebb hangját Elerie
-L-lefeküdtem Jessievel.-dadogtam halkan
Ledöbbenve, szótlanul álltak vrlem szembe. Hírtelen csagttanás és csípés hatolt át arcomon. Tőle is kaptam egy pofont. Persze meg is érdemeltem. Eleie zokogva rohant fel az emeletre, majd utána ment Zayn is.
-Niall mondd, hogy rosszul hallottam!-kiabált Harry
Megcsóváltam a fejem.Ekkor jöttek be a többiek.
-Miért ment el Ella?-kérdezte ingerülten Louis is
-Niall lefeküdt Jessievel!-szorította ökölbe a kezét Harry
-Mivan?!?!-kiabált Louis
Határozott lépésekkel elindúlt felém. Már csak arra eszméltem fel, hogy a földön vagyok és az orrom vérzik. Megérdemeltem ezt is!
Mindenki Ella keresésére indúlt velem együtt. Egész nap kerestük, de nem találtuk sehol...

~Fürdőzés nem várt ismerősökkel

~Ella~
Szegény Louis most maga alatt van amiért az a csaj így átvágta. Annak viszont örül , hogy elment a házból és újra béke van. Nem tudom mivel lehetne őt felvidítani anélkül , hogy Niall megharagudna. Jelenleg a nappaliban henyél az egész bagázs és néz ki a fejéből. Niall mellkasának dőlve gondolkodtam azon , hogy mit is kéne csinálni ma .
-Megvan!-pattantam fel.-menjünk uszodába.
-Ez jó ötlet.
-Igen ez szuper.
-Na akkor goo gyerekek!-helyeseltek a többiek
Mindenki felrohant az emeletre . Niall feltápàszkodott és hátulról a drekam menté átölelve hozzám simúlt . Nyakamat kezdte csókolgatni amitől kirázott a hideg.
-Alig várom, hogy bikiniben lássalak.-suttogta rekedtes hangon
-Mint ha nem láttál volna még úgy.-nevettem el magam  Megfordúltam karjaiban és kezemet nyaka köré fonva csókcsatába kezdtünk. Keze derekamról lecsusszant a fenekmre , majd megemelt . Lábamat csípője köré fontam és elindúlt velem az emeletre . Ajkaink egy percre sem váltak el egymástól. Becsukta a szobaajtót , majd gyengéden végigfektetett az ágyon és felém támaszkodott. Elhajolt tőlem és csillogó szemekkel perverz vigyor húzódot arcára.
-Mi jár a fejedben?-mosolyogtam rá
-Deladhatom rád én a bikinit??-reménykedett
-Csak ha én meg rád.-húztam le magamhoz egy csókért
Meg is kaptam és újra csókcsata vette kezdetét. Helyesbítve 1 csókvilágháború. Nem bírtam , hogy én vagyok alúl. Egy lendülettel fordítottam helyzetünkön és csípőjére ültem , miközben hasán levő kezeimmel támaszkodtam. Levettem róla a pólóját , amit aztán ő is megtett. Miután mindketten ráadtuk a másikra a fürdőruhát felvettük a rendes ruháinkat rá és lementünk a nappaliba. Lassan összegyűltünk mind.
-Elerie , Louis hol van ?
-A szobájába . Azt mondta nem jön.
-Pakoljatok be a kocsiba . Mindjárt megyek én is utánatok.-utasítottam őket
Felmentem Louis szobájába . Kopogtam , majd miután beinvitált , bementem.
-Louis miért nem jössz velünk?-ültem le mellé az ágyra
Kezében egy fényképet szorongatott , de azzal nem foglalkoztam.
-Nincs kedvem.-válaszolt egyszerűen
-De nem buli nélküled. Gyere lécci'.-kérleltem
-Minek? Semmi értelme . Zayn Elerievel lenne elfoglalva , te Niallel , Harry pedig Liammel. Tök felesleges vagyok oda. Csak púp a hátatokon.
-Louis ne mondd ezt! Te is tudod , hogy ez nem így van. Mind imádunk és nélküled nem teljes a csapat. Kérlek gyere. Legalább az én kedvemért.-néztem kék szemébe
-Legyen.-mosolyodott el
-Ez az .-pattantam fel
Lementem a lépcsőn és a nappaliban vártam meg Louist. Hamar lejött és siettünk a kocsihoz mi is . Bepakoltuk a cuccait , majd el is indúltunk. Niall összekulcsolta ujjainkat és én vállára hajtottam a fejemet .Az út hamar eltelt , mivelo végighülyültük az egészet. Mikor odaértünk nagy boldogan bementünk . Kaptunk egy karórát a szekrényeinkhez . Niallel közös szekrénybe pakoltunk , akárcsak Elerieék. Bikinire vetkőztem , majd előszedtem a törölközőm. Közben Louis csajos nyavajgására lettünkbfigyelmesek. Elkapott a nevetés. A feje beszorúlt a pólójába. Mint egy nagy gyerek , mondjuk az is. A többiek csak nevettek rajta én pedig , (ha már más nem) segítettem neki. Ez már nem először fordúlt elő vele, emlékszem .
-Na várj te nagy gyerek.-állítottam le a kapálózásban
Hallgatott is rám , majd lassan , óvatosan kiszabadítottam a fejét csíkos pólója szorításából ezzel teljesen megszabadítva a ruhadarabtól.
-Na így mostmár jó.-mosolyogtam rá
-Köszönöm anyuci.-viccelődött
-Jajj te nagy gyerek. Tanulj meg öltözködni.-dobtam a fejére a pólóját nevetve
Visszamentem Niall mellé.
-Ell/l !-szólt Harry
-Igen?-kérdeztük egyszerre Elerievel
-Vadócka.-nevetett Harry utalva rá , hogy engem szólított
-Igeeeeen????-nyújtottam el a szót unott hangon
-Engem nem szabadítanál meg a felesleges ruhadarabjaimtól?-kacsintott rám egy perverz vigyor kíséretében
-Àlmodik a nyomor.-ölelt át engem hátulról Niall
-Bocsi Hazz bem engedik.
Megforúltam Niall ölelő karjai között , hogy szembe lehessek vele és egy profi mozdulattal levettem róla a pólóját majd megcsókoltam. Belemosolygott csókunkba amit imádok. Mikor midenki fürdőruhára vetkőzött elindúltunk a medencék felé. A fiúk egyből bementek a vízbe Elerievel együtt. Én csak a mély részéhez sétáltam a peremén és néztem őket. Hírtelen valaki megragadta a derekamat és velem együtt a mélyvízbe vetette magát. Egyből csípője köré fontam lábaimat és kapálózni kezdtem.
-Te barom nem tudok úszni.-köhécseltem
E szavak hallatán egyből elkapta derekamat és magához szorított , nehogy megfulladjak.
-Ne haragudj nem tudtam.-mentegetőzött Harry
Győztes vigyor terűlt arcomra és egy hírtelen mozdulattal lenyomtam a vízalá kiszabadúlva karjaiból. Niallhöz úsztam aki ijedten nézett rám. Megfogta derekamat és magához húzott én pedig csípője köré fontam lábaimat .
-Tudod , hogy megijesztettél?!?! Ne csinálj többet ilyet megértetted?!-döntötte homlokát az enyémhez
-Sajnálom , de jól szórakoztam.-csókoltam meg mosolyogva
Louis felé fordúltam.
-Louis mehet a régi trükk?-kérdeztem tőle
-Persze .-mosolyodott el
Odaúsztam hozzá. Ő lemerült a víz alá én pedig vállára álltam és megfogtam a kinyújtott kezét. Mikor ez megvolt felemelkedett én pedig a válláról egy hátraszaltóval leugrottam . Régen ezt sokat csináltuk . Még egszer Görögországban tanultuk ezt be amikor elmentünk nyaralni ketten. Szép idők voltak azok és felejthetetlenek. A többiek szájtátva néztek minket , Eleriet kivéve , mert ő már látta.
-Ezt hogy a jó égbe???!?! Ez rohadt jó volt.-ámulkodott Harry
-Köszi . -mosolyogtam rá
Odaúszkáltam Niall mellé és megöleltem.
-Miket tudsz te ??-mosolygott rám
-Ugyan. Ez semmi volt.
Tovább lubickoltunk a vízben. Louis is jól érezte magát. Végre mosolyogni látom megoint. Elerie tanította Zaynt úszni , mert a kis drága nem tud. Aranyosak voltak amikor Zayn csak úgy ölbekapta Eleriet és megcsókolta, meg amikor Zayn jól csinált valamit kapott mindig egy puszit. Épp Niallel fröcsköltük egymást mikor Harry ismét elkapta a derekamat és egy erős mozdulattal odéblökött. Csak vigyorgott az egészen.
-Mondtam , hogy visszakapod.-vigyorgott
Közben a hercegem hátulról lenyomta a víz alá a fürtöst.
-Hagyd békén a kis vadóckámat.-röhögött Niall
Hát ezen én is röhögőgörcsöt kaptam. Niall nyakába kpaszkodtam és megcsókoltam az én lovagomat. Hírtelen meghallottam egy ismerős hangot.
-Ella?
Mehfordúltam és régen látott barátnőmmel találtam szembe magam.
-Danielle. Szia . De jó újra látni.-öleltem át
-Szia. Úgyszintén. De megváltoztál , persze jó értelemben. És hov lett a szöszi haj??-mosolygott
-Várjunk szőke voltál???-vágott közbe Niall ledöbbenve mosollyal az arcán
-Igen.-nevettem.-Jajj bocsi. Danielle ő itt Niall a barátom . Niall ő Danielle egy régi jóbarátom.-mutattam be őket
-Hello.-köszönt Niall
-Hali.-mosolygott Danielle
-Kikkel vagy itt?Mert gondolom nem egyedül jöttél.-kérdeztem
-Huhh sokan vagyunk. Itt van Dani , Peti , Tomi , Ákos, Bence , Banga  , Stella , Evelyn és Robi.
-Az a Robi?-kérdeztem meglepődve
-Igen.-mosolygott
-Ohh csak észre ne vegyen.-jegyeztem meg
Niall féltékenyen magához ölelt a derekamnál.
-Akkor bukj le , mert erre tart a volt barátod.- mutatott mögém Danielle
Lehajtottam a fejem és becsuktam a szemem , reménykedve , hogy nem ismer fel .
-Szia Danielle már mindenhol kerestünk.-szólalt meg Robi
-Csak összefutottam......Niallel.-kamuzott
Még mindig lehajtva volt a fejem, hajam eltakarta az arcom és Niall kezét birizgáltam ami a hasamnál volt összekulcsolva. Niall hozzám volt simúlva hátulról és szorosan tartott karjaiban.
-Ell?-döbbent le Robi
Baszki , felismert. De hogy a ...??
-Szia Robi .-emeltem fel a fejem
-De hogy..? Hogy kerülsz ide?-kèrdezte értetlenül
-Nem rég költöztünk Londonba Elerievel , de nem tudtam , hogy te is itt vagy .
-Hát mindenesetre jó újra látni.
-Úgyszintén.-mosolyogtam rá
Niall egyre szorosabban ölelt . Féltékeny volt és ez aranyos . Megsimogattam a karját , hogy nyugodjon meg , ez be is jött.
-Na én szerintem lassan megyek a többiekhez.-mondta Danielle
-Ell nem jösszgy kicsit velünk? A többiekkel is talizhatnál.-ajánlotta fel Robi
-Hát nem tudom . Jó lenne talizni velük. Niall elmegyek egy kicsit velük 10 perc és jövök.-öleltem át
-Nagyon vigyázz magadra és ne csinálj őrültséget.-suttogta fülembe miközben szorosan átölelt
-Ne aggódj. Szeretlek.-suttogtam vissza
-Én is téged.-válaszolt hangosan miközben elengedett
Daniellel ketten kimásunk a medencéből és Robi után mentünk. Jó volt újra látni.