~Nem vagyunk együtt

-Ugye együtt vagytok?-kérdezte reményteljes hangon Lottie.....
Louisval összenéztünk. Igazából én magam sem tudom, hogy mi van köztünk. Nem vagyunk együtt, de nem is vgyunk szimpla barátok. Ez...bonyolult.
-Nem vagyunk együtt.-válaszolta Louis helyettem
-De , fogjátok egymás kezét.-mutatta Felicity még mindig engem méregetve
Jó, ettől kezdek frászt kapni.
-Tudjátok ez bonyolult.-mondta Louis
-Ahaaaaa.-válaszolták kórusban
Elmosolyodtam ezen az összhangon. Louisra pillantottam, aki ,amint észrevette ugyan így cselekedett és elmosolyodott.
-Anyáék, hol vannak?-kérdezte Louis
-Elmentek vásárolni,de nemsokára jönnek.-válaszolta Phoebe

Felvonultunk a szobájába, amit persze már ismerek, elég jól. Lehuppantam a kényelmes ágyára és figyeltem mit csinál. Elég fáradt voltam. Kézbe vettem az egyik maciját ami az ágyon hevert. Meglepő, hogy még megvan neki. Hiszen tőlem kapta. Elmosolytam. Megöleltem a plüsst. Olyan illata volt, mint Louisnak. teljesen beszívta magába az évek során. Kellemes volt érezni. Mélyen szippantottam be az illatot. Louis ez észrevéve elmosolyodott. Rápillantottam, aki vette a cézást és mellém feküdt. Elkezdte hajamat birizgálni. Ezzel játszadozik mindig,de nem zavar. Imádom. Emosolyodtam rajta. Csillogó tekintetét figyeltem , amint arcomat fürkészi. Keze lejjebb vándorolt nyakamra ahol felfedezett egy heget.
-Ez mi?-kérdezte feszűlten
Azt gondolhatta , hogy én okoztam. Végül is teljesen jogos a feltételezése, de ezúttal nem én voltam.
-Ez még az autóbalesetkor örtént.-komorodtam el
Újra felidéződtek bennem az emlélek. Rossz lett a kedvem is , és a mosoly is eltűnt arcomról.
-Ne haragudj, nem akartam.-suttogta elkeseredve
Tenyereimbe fogtam arcát szemébe nézve.
-Nem haragszom. Hisz igazad van. Csak a múlt.... Fáj visszagondolni.-temettem el arcom
-Megértem, de..-vette le kezeim arcomról.-Nem minden emlék fájó.-mosolyodott el szemembe nézve
Gyönyörű szemei megbabonáztak. Elvesztünk egymás tekintetében Elsimított egy tincset arcomból és közelebb hajolt. Szinte már összeértek ajkaink. Szívem újra dübörögni kezdett, és ez jóérzéssel töltött el. Örültem, hogy ő váltja ki ezeke belőlem.
-Louis!!-rontott be a szobába Daisy megzavarva minket
De amint észre vett minket megtorpant és sunyin elvigyorodott.
-Még, hogy nem vagytok együtt.-jegyezte meg
-Daisy ez ránk tartozik. Mondd miért jöttél?-teremtette le Louis
-Na Louis, ne legyél gonosz a húgoddal.-szóltam rá
-Bocsi Bátyus, de Eleanor keres.-mondta fintrogva
-Ki az az Eleanor?-kérdeztem rá értetlenül
-Louis volt barátnője.-mondta húga
-Daisy!-szót rá idegesen Louis
-Hé, semmi baj Louis.-nyugtattam le
Nem sikerült hatnom rá. Idegesen felpattant az ágyról, mjd lecsörtetet a konyhába. Daisy sűrű bocsánatkrések közepedte jött hozzá és megölelt. Megnyugtattam, hogy nincs miért bocsánatot kérnie, hisz nem tette semmi rosszat. Louist sem értem miért ilyen ideges,hogy tudom hisz semmi közöm hozzá. Azt tesz az életével, amit ő jónak lát és én nem fogok beleszólni. Nem akadályozhatom meg semmiben amit szeretne csinálni, kivéve h az batár nagy hülyeség lenne.

Daisy javaslatáa lementünk mi is, de nem hozzájuk csak mintha a konyhába mennénk. Igazából daisy volt mindig is az aki a legjobban örül kettőnknek. Mármint Louisnak és nekem. Mindig megpróbálta szebbé tenni a kapcsolatunkat valamilyen trükkel vagy kedves gesztussal. Nagyon aranyos volt tőle. Szinte még neki jobban fájt  szakításunk mint nekünk. Végül is, nekünk annyira nem fájt akkor , legalább is nekem, azt nem tudom Louis hogyn érzett. Barátokkénk váltunk el és így tökéletes a sztori. Csakhogy utána ismét talállkoztunk és zajlott az egész. Újra együtt akartunk lenni, de közbeszólt egy bizonyos személy. Ezt mai napig is bánom. De nem akarok megint erre gondolni, mert csak rossz lesz a kedvem. Nem akarok többé rá gondolni, sem egy könnycseppet lejteni miatta, mert nem érdemli meg! Persze még mindig érzek iránta valamit, de ez már nem olyan erős, hogy ezt megemésszem. Egy életre elszúrta! És ráadásul miatta Louis szerelmét is elveszítettem. Vagy is nem tudom pontosan , hogyan érez most irántam. Minden olyan bonyolult. Vagy talán csak számomra? Mellettem volt mindvgig, mikor senkit nem akartam látni sem és most is mellettem van, de egy másik lány szereti és talán ez kölcsönös. Viszont ami fent törént az.... értelmezhetetlen számomra. Nem tudom mi van köztünk pontosan. Azt sem, hogy most mi lesz. A volt barátnőjével beszél és ez engem zavar. Nem kéne, hogy zavarjon,hisz nem vagyunk együtt meg semmi, de még is. Féltékeny lennék? Ááá nem nemhiszem! Mire, vagy miért? Nem lehetek féltékeny hisz Louis szabad ember. Azt csinál amit akar és én nem szabhatok neki határokat. Nem lehetek féltékeny!
-Ell!-rázogatta a kezét arcom előtt Daisy
-Tessék?-lépett be a konyhába a bizonyos "exbarátnő"
-Nem te.-mondta Daisy
Felhúzott szemöldökkel nézett rá, majd engem mért végig lenéző pillantásokat vetve. Az ilyenek úgy fel tudnak dühíteni. Nem is ismer, életében nem látott és már is gyilkoló pillntásokat vet rám.
-Eleanor vagyok.-nyújtott kezet reakciómat figyelve
-Ella.-fogadtam el
Louisra pillantottam aki elég mérgesnek tűnt. Kezei összefonva mellkasa alatt. Gyilkoló pillantások Eleanor felé. Furcsa. Daisy belém karolt és elindútunk az meletre. Loui mellett elhaladva megfogta a kezem és maga felé fordított. Közel hajolt hozzám.
-Ígérem, mindent elmagyarázok.-suttogta fülembe
Beleegyezve bólintottam, majd egy apró puszit kapam homlokomra. Ez után szinte lyukat égetett belém Eleanor gyilkoló pillantása. De nem érdekelt. Sőt egy halvány gonosz vigyor terület el arcomon, mikor Daisy rámmosolygott. Louis szobájába mentünk vissza. Azért kíváncsi vagyk mit akar mondani nekem, hisen nem tartozik magyarázattal.

Alig egy félóra telhetett el, mikor Lousi belépett a szobaajtón.
-Daisy, magunkar  hagynál kérlek?-utasytotta kedvesen testvérét
Engedelmeskedve felpattant mellőlem és kiment. Louis mellém feküdt az ágyra felém támaszkodva.....