~Memories

~Ella~

Örültem,hogy Doncasterbe megyünk. Nagyon szeretem azt a helyet és hatalmas érzelmi értéke is van. Mint azt már tudjátok ott találkoztunk először Louisval. Méghozzá az egyik parkban amikor is leöntött a vizével amikor kocogtam. Régi szép idők.

Az autóban ülve gondolkodtam ezeken. Csak bambultam ki a fejemből. Elmosolyodtam ezeken.
Végre őszinte mosoly volt. Eddig bármennyire is erőltettem mosolyt az arcomra látszott h nem őszinte. Bevallom Louis mindig megmosolyogtat és ezt nagyon köszönöm neki. Ő az egyetlen olyan személy aki tényleg happyben és depiben is mindig mellettem volt. Persze Elerie is. Csodálkozom is , hogy tudtak eddig elviselni engem. Kataszrófa vagyok. Baromi zűrös.
-Minden rendben, Ell?-kérdezte Louis aggodalmasan
-Igen, csak elgondolkodtam.-mosolyogtam rá megnyugtatás képpen
-Min?-pillantott rám aztán tovább figyelte az utat
-Csak eszembe jutott , az első találkozàsunk.-mosolyodtam el
Féloldalas mosolyra húzta száját. Ezek szerint neki is kellemes emlék. Szuper. Már megijedtem , hogy nem , azok után amiken keresztülmentünk itt Londonban. De a barátságunk akkor is kitartott is mindig egymás mellett álltunk. Amikor Jessie próbált meg keresztbetenni nekem, Louisn keresztül. Vagy amikor Niall.....összeállt vele. Még mindig fàj ha belegondolok, bár valószínüleg fog is.
Hírtelen Louis puha kezét éreztem arcomon amint egy könnycseppet távolít el. (?!) Az autó egyhelyben állt.
-Héj mi a baj? -kérdezte ijedten felém fordulva
-Semmi.-töröltem meg az arcom
-Ella nekem nem tudsz hazudni.-faggatott
-Csak eszembe jutott az ügy. -hunytam le a szemem
-Szegénykém.-puszilt a homlokomra majd magàhozölelt.
Miután elnegdtünk egymást, akkor vettem észre, hogy megérkeztünk. Mosolyt csalt az arcomra. Kiszálltunk, majd a csomagokat kézbevéve bementünk a házba. Felvittük a szobába és nekiálltunk kipakolni. Saját szobánk van persze. Minden ugyan úgy van , mint ahogy vol lassan 3 évvel ezelőtt. A hàzat úgylátom valaki rendbetartotta mindeddig. Innentől mi fogjuk egy ideig. Kb a pakolás felénél tartottam mikor Louist pillantottam meg az ajtófélfának dőlve aranyos mosollyal az arcán.
-Mióta állsz ott?-kérdeztem tőle a szekrényből kimászva
-Nem rég. Várj segítek.-jött be
Hamarabb végeztünk így hogy segített. Lementünk a konyhàba aztán irány a bolt. Bevásároltunk, majd otthon összedobtunk valami finom vacsit.

Az ágyban gondolkodtam a régi időkön amiket itt töltöttem Doncasterbe. Ez a kedvenc városom, London után. Bár lassan beelőzi. Hírtelen dörgött amitől persze megijedtem. Utálom a viharokat. Gyorsan felpattantam remélve, hogy Louis még nem alszik. Kinyitva a szoba ajtaját Louisval találtam zembe magam amint ő is épp indult valahova. Boxerben volt. *.* Persze , hogy végigmértem izmos testét, mint minden normális lány. Az viszont meglepett, hogy ő is végigmért engem a rövid pizsim miatt. Ezen mindketten elmosokyodtunk.
-Na gyere te kiscica.-nevetett fel
Tudta, hogy a vihar miatt hozzá készültem. Bementünk a szobàjába mit már nagyon jól ismerek. Bemásztam belülre és betakaróztam. Louis mellém feküdt, majd felém fordult. Megint dörgött egy hatalmasat én pedig reflexből odabújtam hozzá. Csak sunyin kacagott egyet a reakciómon, majd átölelt.
-Amíg itt vagyok semmi bántódásod nem eshet, megígérem.-puszilta meg a fejem
Köszönés képp meztelen mellkasára adtam egy puszit. Nem sokkal később el is aludtam

Reggel ugyan úgy ébredtem. Nagy levegőt vettem ezzel belélegezve észveszejtő illatát. Megsimogatta derekamat én pedig apró buszit adtam izmos mellkasára.
-Jóreggelt Kiscica.-adott puszit a fejemre
-Neked is Boo Bear.-mosolyodtam el halványan
-Örülök, hogy mosolyogni látlak. Elbűvölő vagy .-bókolt aranyosan
-Köszönöm.- jöttem zavarba
Még 10 percig feküdhettünk így , aztán leslattyogtunk a konyhába. Mikor rápillantottam elmosolyodtam mert olyan kis borzos volt. Inkább magamra nem is gondolok.

A szobámban öltözködtem volna , ha nem hallom meg Louis nyávogását. Àtugrottam a szemben levő szobába és csak akkor esett le nekem, hogy csak fehérnemű van rajtam. Na mindegy legyen neki gyereknap. Amugy is látott már így nemegyszer. XD Negpillantva őt elkapott a nevetés.
-Komolyan?-kérdeztem nevetést visszatartva
A feje és a keze beszorult a pulóverébe , de hogy hogy hozta ezt össze az rejtély marad számomra.
-Inkább segíts.-nyavajgott
Valahogy elkeztem felfelé ráncigálni rajta a pulóvert ő meg lépdelt hátrafelé megnehezítve a dolgom ezzel. Gondolom nem szándékos volt.
-Maradj már nyugton!-nevettem
Utolsó rántás....és sikerült is, ha nem lépett mégegyet hátra ezzel az ágyra esve és magával rántva engem. Hatalmas nevetésben törtünk ki. Felé fordultam, majd megcsóváltam a fejem, majd felültem, Ő pedig követett.
-Most veszem csak észre, hogy milyen sexy-n öltöztél fel.-kacsintott gyerkesen
-Jajj te lökött!-helyeztem mellkasára kezem és az ágyra löktem, de megint magával húzott és egy hírtelen mozdulattal felém kerekedett
-Jajj Louis így sosem jutunk el a szüleidhez.-nevettem fel
-Olyan jó újra nevetni hallani.-hajolt közelebb
-Ezt csak neked köszönhetem.-válaszoltam.-Komolyan ha te nem lettél volna mellettem én már bekattantam volna vagy mégrosszabb.-utaltam arra a dokogra amit nagyon jól tud
-Ne mondj ilyet. Nem bírnám elviselni ha bármi bajod esne.-simított el egy tincset a helyére.-Ígérem , hogy mindig vigyázni fogok rád.-adott gyengéd puszit a homlokomra

A házukhoz érve kicsit paràzni.kezdtem, amit észre is vett rajtam.
-Héj mi a baj? -fordult felém miután leparkolt
-Mi lesz ha utálni fognak azok után amik történtek?-néztem rá
-Ugyan, dehogy fognak utálni. Tudod, hogy mindig is imádtak téged. Szinte már családtag vagy. Kizàrt , hogy bármièrt is neheztelnének rád.-simogatta meg arcomat
-Köszönöm.-puszíltam arcon. -Te mindig meg tudsz nyugtatni.-mosolyodtam el
-Gyere menjünk be.-nyújtotta kezét immáron az autó ajtójàban
Megfogtam a kezét és lezárta az autót. Ujjainkat összekulcsolta ami mosolyt csalt az arcomra, majd az ajtó felé vettük az irányt. Bekopogott, majd benyitott. A nappaliban ült Lottie és Felicity. Először csak Louis ment be , hogy még nagyobb meglepetést okozzunk.
-Louis!-sikították egyszerre örömükben, mire alig egy percen belül a másik 2 csajszi is előkerült. -Húgocskáim van egy meglepetésem számotokra.-mosolyodott el ajd a fal felé mutatott ahol én álltam
Igazából egy kicsit tartottam a belépőmtől és, hogy Felicity hogyan fog fogadni, mert ő sosem szeretett engem és mindig megpróbált szétválasztani minket. Hát remélem azóta megváltozott a véleménye, mondjuk és is rengeteget változtam. Róluk nem is beszélve. Gyönyörűek mind.
-Sziasztok.-léptem elő megszeppenve
-Lottie és 2 testvére azonnal lerohamoztak és csoportölelés jött létre.
Elengedve egymást odamentünk Louisékhoz. Felicity meglepődve nézett rám.
-Megváltoztál.-mért végig
-Te is.-mosolyodtam el
Louis összekulcsolta ujjainkat és egy apró puszit adott az arcomra.
-Ugye együtt vagytok?-kérdezte reményteljes hangon Lottie.....