~Kifejezetlen érzelmek

~Ella~

Aludni még mindig nem tudok, már harmadik hete. Ezalatt egy hete van itt velem Louis. Sokkal jobb így, hogy mellettem van és vígasztal. Könnyebb az egész. Aranyosan szuszog mellettem és védelmezően ölel. Én már szokás szerint nem alszom,hanem zenét hallgatok headsettel. Simogatom az arcát és csodálom arcberendezését. Egy félisten ez a srác. Komolyan ő a lányok álma. Benne minden meg van ami csak kell. Kedvesség, érzékiség, törődés, hatalmas szív , tökéletesen kidolgozott test, szuper haj , gyönyörű kék szem ami úgy csillog amikor belenézek. Szinte elveszek a tengeri kékségben.
Órámra pillantva láttam, hogy már hajnali 4 van. Lassan felkel a nap is és nem lesz sötét. Louis kocsit mocorogni kezdett. Közelebb kúszott hozzám és aludt tovább. Pár órával kèsőbb teljes fényében pompázott a szobám. Hamar tellik az idő , már 9 óra van. Louis bőre csillog ahogy rávilágít a fény. Lassan kinyitja szemeit, majd megpillantva engem tekintete csillogni kezd. Borzos fejjel feltápászkodik, majd homlokomra nyom egy lágy puszit és megszólal.
-Már felébredtél?-dörzsölgette szemeit mint egy kisgyerek
-El sem aludtam.-vontam meg a vállam
-Mi? De az orvos azt mondta alvásra van szükséged.-kezdett dorgálni finoman
-Louis aranyos vagy , hogy így aggódsz értem, de már 3 hete nem aludtam semmit és szerintem ez után sem nagyon fogok.-simítottam meg arcát
-De ez így nem jó. Muszáj pihenned. Ella ennek nem lesz jó vége. Nagyon aggódom érted.-fogta tenyerei közé arcomat és fürkészte csillogó tekintetével
-Louis sajnálom, de ez nem könnyű.-hajtottam le a fejem könnyekkel küszködve
-Héj!-emelte fel ujjával államat.- Ne haragudj, nem kellett volna ezt mondanom. Ne sírj kérlek. Nem bírlak így látni.-ölelt magához szorosan
-Nem , igazad van.-szipogtam
-Jajj nem tudom mit csináljak , hogy segítsek neked.-esett kétségbe
-Csak légy a közelembe és olykor-olykor ölelj meg.-mosolyodtam el halványan
-Ez meglesz. Ígérem.-ölelt magához ismét
Szorosan a mellkasához bújtam.
-Még mindig lázas vagy.-tapasztalta
-Tudom.-húzódtam el tőle
-Mi a baj?-kérdezte rémülten, mert azt gondolta csinált valamit
-Semmi, csak nem szeretném ha elkapnád.-nyugtattam meg
Kikászálódtunk az ágyból és lementünk a lépcsőn be a konyhába. Louis készített nekem és magának egy kis teát. Nekem ennyi a reggeli. Ő még evett mellé egy vajaskenyeret is. Leült mellém és elfogyasztotta. Én csendben kortyolgattam a teámat.
-Mit szólnál ha elmennénk Doncasterbe egy kis időre , hogy kikapcsolódj?-nézett a szemembe
Tekintete csillogott és megigézett. Nem tudtam nemet mondani.
-Végül is elmehetünk.-mosolyodtam el egy csöppet.-Legalább kiszellőztetem a fejem. Meg amugy is imádom Doncastert.-puszíltam arcon
Elmosolyodottazon amit mondtam. Mindketten tudjuk, miért imádom azt a várost. Egy kicsit éreztem a pírt az arcomon. A mosogatóba tettem a csészém, majd felmentem a szobámba és hátamra feküdve bámultam a plafont. Elővettem egy régi fotóalbumot és elkezdtem nézegetni a régi fotókat amin Louis-val vagyunk. Mosolyt csaltak az arcomra. Bejött Louis és mellém feküdt. Meglepődötten nézte ,hogy mit csinálok, majd neki is egy mosoly telepedett az arcára.
-És mikor megyünk?-fordúltam felé
-Hát akár holnap is ha szeretnéd.-mosolygott aranyosan
-Jó lenne már holnap.-mosolyodtam el
Óráról órára jobb kedvem van amikor velem van. Nem tudom, hogy csinálja, de a puszta jelenlétével fel tud vidítani egy kicsit. Nem sokkal később felhívta a szüleit és beszélt velük a holnapot illetően. Elezdtünk pakolni a bőröndökbe. 2 hétre terveztük a kis kiruccanást. Igazából jó lesz, mert a kedvenc városom Doncaster és ráadásul ismerem Louis családját régről, mikor még együtt voltunk. Nagyon jóba vagyok a szüleivel és a húgait is mind imádom. Gondolataimat Louis csilingelő hangja zavarta meg.
-Ella ? Minden oké?-nézett ràm aggódva
-Igen persze, csak elgondolkodtam egy kicsit.-legyintettem
-Rendben, de tudd, hogy ha bàrmiről szeretnél beszélni én meghallgatlak. Azért vagyok itt, na meg mert aggódom és vigyázok rád.-mosolyodott el miközben egy tincset simított a fülem mögé
-Tudom és köszönöm is, hogy itt vagy velem.-öleltem szorosan magamhoz
-Nincs mit köszönni. Viszon enni azért ehetnél már valamit. Olyan sovány vagy, egy kezemmel átérlek.-karolt át a derekamnál
-Igen, lehet, hogy igazad van.-biggyeztettem le ajkaimat
-Héj, nem bántásból mondtam, ne haragudj, csak aggódom érted és tudod, hogy ilyenkor ilyen vagyok.-simított végig arcomon
Arcomon pihenő kezére helyeztem az enyémet, majd a szemébe néztem.
-Ne aggódj nem sértődtem meg tudom, hogy csak jót akarsz nekem. És azt is tudom, hogy ilyen védelmező típus vagy.
-Igen , főleg ha rólad van szó.-adott puszit a homlokomra
Segített nekem is pakolni , majd rendeltünk egy pizzát és a TV előtt elfogyasztottuk. Hírtelen felkaptam a fejem egy hírre a TV-ből.

"Niall Horan maga alatt van! A One Direction szőke hercege ismeretlen okok miatt kiborult. A mi nap egy interjún mikor az egyik Directioner a szerelemről kérdezte , Niall nem tudott válaszolni a könnyeitől. Kivonult míg lehiggadt egy kicsit , majd közölte, hogy nagyon sajnálja a történteket és ha megtehetné változtatna mindenen. Úgy látszik ez egy üzenet volt egy számár afontos személy felé. Reméljük eljutott hozzá az üzenet és kedvenc popsztárunk nem sokáig lesz ilyen lehangolt és érzékeny."

Nagyra nyílt és könnyes szemekkel meredtem a TV-re. Nem tudom felfogni ami történt. Hiszen ő volt az aki àtbaszott. Nem neki kéne depisnek lennie. De nem érdekel! Szenvedjen csak! Magának intézte ezt el és most viselje a következményeit! Én többé nem fogok miatta sírni! Nem érdemli meg! Én tovàbb lépek és elfelejtem azt ami az elmúlt hónapokban történt! Minden amit iránta éreztem egy szempillantás alatt elillant. Ez többé nem hozható vissza. A bizalom nálam nem visszaszerezhető. Pláne nem a szerelem. Arra eszméltem fel, hogy Louis patakzó könnyeimet törli le és szorosan magához ölel. Èszre sem vettem, hogy könnyezem. Jól esett , hogy most is mellettem áll. Én is megöleltem, mert jól esett hozzábújni.
-Minddn rendben van?-nézett a szemembe
-Igen.-válaszoltam sóhajtva-Megyek lezuhanyzom.-tereltem a témát
-Rendben.-nyomott egy gyengéd puszit a homlokomra
Felmentem a fürdőbe, ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Iszonyatosan csípte a víz a ksromon a sebhelyeket. Mikor végeztem leesett , hogy a pizsamám nem hoztam magabbam. Körbetekertem magan a törölközőmmel és bementem a szobàmba a pizsimért. Mikor benyitottam Louis nagyot nézett, de én is mert nem tudtam, hogy itt van. Elvörösödtem és éreztem, hogy szinte éget Louis tekintete.
-Ne haragudj, nem tudtam, hogy még visszajössz.-pirúlt el
-Nem , én voltam a bamba, hogy nem vittem be a pizsamám magammal.-túrtam bele a hajamba
-Mi az a karodon?-rémült meg és idejött hozzám
-Semmi.-tettem a hátam mögé a karomat
-Persze, ezt mondd annak aki elhiszi.-vette elő a karomat a hátam mögül
Döbbent tekintettel figyelte a vágásnyomokat a karomon. Óvatosan végigsimított rajtuk, míg fek nem szisszentem.
-Ella miért csináltad ezt?-nézett rám könnyes szemekkel
-Mert így vezettem le a dühömet.-vontam meg a vállam
-De ez nem megoldás!Ezzel csak magadnak ártasz!-emelte fel a hangját
Összerezzentem, mert még sosem kiabált velem így.
-Ne haragudj.-döntötte homlokát az enyémnek.-Nem akartam kiabálni csak ideges lettem. Könyörgöm soha többet ne csináld ezt. Ettől nem lesz jobb.-mondta remegő hangon
Komolyan ennyire aggódik értem? Olyan ideges lett amikor észrevette. Tényleg ennyire óvni akar. Nagyon megdöbbent ez. Miért lett könnyes a szeme amikor észre vette a hegeket?
-Nem gondolkodtam amikor ezt csináltam.-hunytam be a szemem
-Soha , de soha többé ne csinálj ilyen ostobaságot könyörgöm.-mondta remegő hangon
-Megígérem.-válaszoltam neki elhaló hangon .....