~Louis~
Tudtam, hogy Niall egyszer átbassza Ellát, de nem gondoltam volna , hogy ennyire. Hogy a francba volt képes ezt tenni vele?! Az biztos, hogy Ellánál egy életre elásta magát. Ismerem és tudom, hogy nem fog neki megbocsájtani. Egy aljas rohadék. Megérdemelte , hogy orrbavertem. Egész nap Ellát kerestük, de sehol sem találtuk. Nem tudom, hova mehetett, de nagyon aggódom érte. Ilyenkor elveszti a fejét és képes kár tenni magában. Ha bármi baja esik esküszöm, hogy a szart is kiverem abból a féregből. Próbáltam hívni őt de folyton kinyomta végül pedig kikapcsolta. Már sötét van, de nem találtuk.
*2 héttel később*
Nem hiszem el, hogy már 2 hete nem találtuk. Hova mehetett? Elhagyta volna Londont? Nem! Nem teheti ezt. Elerie teljesen kiborúlt és Zayn is alig tudja vígasztalni. A srácokat is nagyon megviselte ez , hiszen annyira megszerették. Én is napról napra rosszabbúl viselem. Nem tudim felfogni hova tünhetett el így. A szobámban fekbe szorongatom ez egyik fényképét. Ötletem sincs merre lehet. 2 átkozott hete hiàba hívogatom , nem veszi fel vagy ki van kapcsolva. Az SMS-eimre sem válaszol. Bele fogok őrülni, ha nem találom meg. Megpróbálom felhívni ismét. Most kicsön...
-Igen?-szólt bele elhaló hangon
Iszonyatosan megörültem , hogy felvette. Szíven hevesen kezdett kalapálni.
-Ella hol vagy? Mi van veled?
-Semmi.-mondta szipogva
-Könyörgöm mond meg, hogy hol vgy. Nem bírom, hogy nem tudok rólad semmit.-kérleltem
-Sajnálom Louis, de nem.-mondta halkan
-Könyörgöm, nagyon aggódom. Tudni szeretném mi van veled.-mondtam remegő hangon
-Rendben, de ígérd meg, hogy senkinek nem mondod el, hogy hol vagyok.-mondta határozottan
-Ha ezt szeretnéd akkor nem mondom el, de látnom kell téged.-győzködtem
-Itthon vagyok ahova először költöztünk Elerievel.-mondta nagy sóhaj kíséretében
-Nemsokára ott leszek.-mondtam
-Rendben.-mondta remegő hangon és letette
Azonnal rohantan ki a szobámból. A lépcsőn megállított az a szemét.
-Hova mész?-kérdezte számonkérően
-Semmi közöd hozzá!-válaszoltam és ki is rohantam az ajtón
Gyorsan bepattantam az autóba és amilyen gyorsan csak tudtam hajtottam. Alig várom, hogy lássam màr. Iszonyatosan hiányzik.
Alig 10 perc alatt oda is értem. Csengettem. Ella hamar kinyitotta. Egyből szorosan magamhoz öleltem. Zokogni kezdett . Beljebb lépkedtem az ajtóból és a lábammal behajtottan azt.
-Jól van itt vagyok, nyugodj meg.-simogattam hátát
Rettentően maga alatt van szegény. Ölbe vettem és felvittem a szobájába. Lehelyeztem az ágyra. Egy pillanatra sem engedett el, de kicsit megnyugodott már. Mikor elhajolt tőlem a szemebe nézett.
-Köszönöm, hogy itt vagy.-suttogta
Arcára tettem a kezem.
-Jesszus tűz forró vagy!
Iszonyatosan sápadt volt szegény. Szeme bedagadva és kisírva. Ègett a láztól.
-Ella jól érzed magad?-néztem aggodalmasan a szemébe
Csak lehajtotta a fejét és nem válaszolt. Magamhoz öleltem szorosan.
-Hívok egy orvost.-suttogtam
-Ne! Nem kell . Jól vagyok.-próbálkozott
-Nem Ella nem vagy jól , ezt te is tudod. Ègsz a láztól. -mondtam ellenkezést nem tűrően
Elkezdett köhögni nagyon csúnyán. Egyre jobban megijeszt. Felhívtam az egyik ismerősömet aki orvos. Ella közben befeküdt az ágyba és betakarózott. Biztosan fázik. Nem is csodálom , ilyen lázasan.
~Ella~
2 kicsesett hete csak zaklatnak a telefonhívásokkal. Nem akarok senkivel beszélni . Miért nem tudják ezt megérteni?! Louis is ezerszel próbál hívni. Végre felvetten neki. Nagyon győzködött, hogy mondjam el neki hol vagyok. Szükségem volt rá, hogy mellettem legyen. Ő az aki mindig átsegített a nehéz helyzeteken , meg persze Elerie, de most nem szeretnék vele sem beszélni. Louisnak megmondtam hol vagyok, de megígértettem vele, hogy nem mondja el senkinek. Mikor megérkezett újra rám tört a zokogás. Felhozott a szobámba. Észrevette, hogy lázas vagyok és ragaszkodott , hogy megvizsgáljon egy orvos. Én nem akartam, de vele nem lehet ellenkezni. Annyita aggódik. Végül belementem , de csak miatta. Nagyon jól esik, hogy ennyire törődik velem és aggódik értem. Bemásztam a takaró alá, mert iszonyatosan fázok. Louis felhívott egy orvost , majd mellém feküdt és együtt vártuk , hogy megérkezzen. Közben végig aggódóan fürkészte az arcomat. Iszonyatosan szarul érzem magam. Szédülök, a fejem is fáj és majd megfagyok. Kicsit közelebb húzódtam Louishoz. Vette a lapot és átölelt, hogy felmelegítsem. Alig pár perc múlva meg is érkezett az orvos. Louis felhozta ide a szobámba és figyelte, hogy mit csinál. Lázat mért és megvizsgálta a torkom. Kérdezősködött, hogy milyen tüneteim vannak , majd megállapította, hogy egy gyönyörű tüdőgyulladásom van. Adott egy csomó gyógyszert és azt mondta, hogy rengeteg pihenésre és alvásra van szükségem. Na kösz! Két kibaszott hete nem aludtam semmit. Szerintem most sem fog menni. Miutàn ez megvolt elment az orvos. Mindketten kikísértük. Az emelet felé tartva kicsit megszédültem, de Louis megfogott , majd ölbe vett és úgy vitt fel. Gyengéden letett az ágyra, betakart és mellém feküdt. Arcomat simogatta és a hajammal játszott, miközben elgondolkodott valamin.
-Nem tudod elképzelni mennyire aggódom érted.-szólalt meg halkan
-Nem kell. Túlélem.-válaszoltam halkan
Megcsóválta a fejét, majd tovább babrált a hajammal. A telóm ismét csörögni kezdett. Louis hátranyúlt érte az éjjeliszekrényemhez és ideadta. Kinyomtam, mert ő keresett.
-Ki keresett?-kérdezte érdeklődve
-Ő.-válaszoltam
Tudta kiről van szó. Csak adott egy puszit a homlokomra, majd elvette a telefonomat és elkezdte nyomkodni. Végignézte a 400 nemfogadott hívást és a kb.200 olvasatlan SMS-t is. Megint csörögni kezdett. Elerie volt az. Felém fordította és nézte a reakciómat. Sóhajtottam egyet, majd elvettem tőle és felvettem.
-Szia Elerie.-mondtam halkan
-Ella, de jó hallani végre a hangod. Hol vagy? Mindenhol kerestünk már. Hogy vagy?? Kérlek gyere vissza nagyon féltünk.
-El nem megyek vissza oda. Ne aggódjatok, nem lesz semmi bajom. Louis itt van velem.-mondtam neki higgadtan
-Hogy került oda?! Miért nem szólt nekünk?!-idegeskedett
-Telefonon beszéltünk és én kértem, hogy ne szóljon. Nem szerettem volna, ha tudjátok, hogy hol vagyok.-válaszoltam
-Ella kérlek muszáj beszélnünk. Nem bírom, hogy nem tudom mi van veled.-próbálkozott
-Majd Louis fel fog hívni titeket minden nap és elmondja mi van velem . Szia.-tettem le
Nem bírtam tovább beszélni vele. Muszáj volt letennem. Megint a sírás kerülgetett, de visszafojtottam. Louis felé fordúltam és mellkasához bújtam , hogy ne lássa az arcom. Védelmezően átölelt és hajamba puszílt nyugtatóan. Hátamat simogatta nyugtatás képpen. Ránk húzta mégjobban a takarót és úgy figyelt engem. Egész addig nyugodt voltam míg meg nem szólalt újra a telefonom. Megint ő hívott. Nem vettem fel, de mielőtt kinyohattam volna Louis kivette a kezemből éa felvette.
-Idefigyelj!Hagyd békén végre! Felejtsd el egy életre! Elbasztad és kész, ezen már nem tudsz változtatni!-csapta le idegesen
-Hé , Louis nyugodj meg.-simítottam végig arcán
Rámnézett és homlokon puszílt, mintha ez megnyugtatná őt. Ez így is volt. Tényleg nyugodtabb lett tőle. Hozzábújtam mègjobban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése